Helyrehozható az anyám és nagyim közötti kapcsolat?

Szinte biztos, hogy nem. És biztos, hogy nem általad, ha mégis. Nem a te felelősséged.

Édesanyád joggal neheztel az anyjára. A saját vérét lerúgta magáról, a nevelt kölyökkel sem bánt jól (hiszem lám, milyen felnőttt lett belőle), és mindez most a te - a harmadik generáció - nyakába szakad? Ha az anyukád az anyjával ridegen bánik, akkor azt lásd, hogy most azt adja neki vissza, ahogyan vele bánt a nagyanyád.

Tudom, hogy rossz ezt látni, de tudd, hogy nem a te hibád és nem is igen tehetsz érte szinte semmit, hogy jobb legyen. Anyukád is felnőtt ember, a nagyid is az, ha gondjuk van egymással, ők beszéljék meg egymással.

És nagyon sajnálom.

Mielőtt elítélnénk valakit,hogy idegen gyereket fogadott be nevelés céljából,jó lenne ha belegondolnánk az ő helyzetébe is. Amikor a saját gyerekeink kirepülnek a fészekből és családot alapítanak akkor a nagyi egyedül marad!

Nem tudhatjuk nem-e azért fogadott be egy gyermeket,hogy ne maradjon teljesen egyedül?

Nekem úgy tűnik a nagyi akkor fogadhatott örökbe egy idegent amikor ti (unokák) még sehol sem voltatok.

A nagyi megszokhatta,hogy másról gondoskodik és az üressé vált lakhelyén már nem volt senki akiről gondoskodhatna.

Igen furcsa az ember a szokások rabja és erre a legjobb példa amikor a fiú gyermeket még 30 évesen is babának hívjuk.

Az írásból nem derül ki az édesanyád miként törődött a nagyival,mert azt lehet látni,hogy nem nagyon,legalábbis a nagyi reakciójából vonható le,nem várta a lányától a gondoskodást.

A cserbenhagyás arra vonatkozna::nem lehetett rángatni a nagyit,hogy naponta minimum kétszer vigye-hozza a gyerekeket az oviba,iskolába stb.. Azt gondolom az érzelemhiány korábban kialakulhatott a két nő között,vajon miért?

A leírtakon kívül még mi történhetett az anyukád és a nagyi között?

Várom a pontlehúzókat és ennek ellenére azt mondom: a nagyi megtette a kötelességét,felnevelte a saját gyermekét azaz a lányát és joga van a saját életét élni!

"Nem tudhatjuk nem-e azért fogadott be egy gyermeket,hogy ne maradjon teljesen egyedül?"

Ez már maga a színtiszta önzés. Egy gyereket nem azért szülünk, vagy fogadunk örkre, hogy ne maradjunk egyedül! És az ő élete? A felnevelése miatt háláa okán odakötözöd maga mellé és tönkreteszed?

Az pedig, hogy csak ezért a saját vérszerinti gyerekének hatalmas, szinte helyrehozhatatlan pszichés károkat okozott csak a plusz aljasság a témában.