Csak szerintem túlzás a 6 éves (elsős) unokatestvéremnek okostelefon és tablet? Még olvasni sem tud

Az, hogy ez így nem igaz. Készségek, képességek, részképességek vannak.

Én ötévesen tanultam meg olvasni egymagam, senki nem kényszerített, sőt, a segítség abból állt, hogy megnevezték nekem a betűket, mikor kértem, aztán meglepve tapasztalták, hogy a gyerek olvas. Viszont a számolási tehetségem egyenlő a nullával. Olyan szinten állok, hogy 70-ig nem tudok kettesével elszámolni, mert 52-nél elgondolkozom, vajon tényleg 52-nél jártam-e. Ne tudd meg, hány korrepetáláson részt vettem, a gimnáziumi éveimet külön tanárnál töltöttem, főiskolán buktam is matekból. Az a készség hiányzik belőlem. Egyedül a szöveges feladatokat tudom hibátlanul megcsinálni, mert a szövegértésem viszont átlagon felüli.

A bátyámmal sokkal többet foglalkoztak, mint velem, ennek ellenére nyolcévesen tanult meg olvasni, nagy kínok és keservek közepette. Viszont mire felnőttünk, kiderült, hogy a logisztikai érzéke fényévekkel jobb az enyémnél, amúgy meg simán beért olvasás/írás készségszinten. (Számolás szinten meg nem volt nagy kunszt.)

Volt egy osztálytársam, bámulatos érzéke volt a matematikához, csodáltuk órán, mérnöki pályára szánták, a szülei nagyon sokat foglalkoztak vele. Nincs diplomája, mert a nyelvvizsgával nem boldogul. Én azóta már bőven dolgozom a szakmámban.

Igen, akit elhanyagolnak, lemarad. De az úgy konkrétan nem igaz, hogy akivel sokat foglalkoznak, okos(abb) lesz. Ha nincs meg a képessége, éjjel-nappal ülhetsz mellette, nem fog neki menni.

Az egyéni képességek/potenciál egy más kérdés. A kérdés az, hogy ugyanabból a gyerekből többet lehet-e kihozni, ha a szülő rendszeresen foglalkozik vele vagy nem. A válasz igen.

A mi családunk ezek szerint sokkal jobb képességű egyedekből áll. Nem gond, de nem ez volt a kérdés. Hanem az, hogy érdemes-e a gyerekkel foglalkozni. A válasz: igen.

De okosabb lesz, mintha nem ülnél mellé.

Olyan ez, mint a harcművészet. Lehet, hogy valaki 20 évig csinálja de kifekszik a kocsmában az első parasztlengőtől. Van-e akkor értelme kung-fuzni? Innen nézve nincs, minek. Ha azonban azt a kérdést tesszük fel, hogy mivé lehetett volna az, aki a parasztlengőt adta, ha kung-fuzik, mindjárt más a válasz.