Mit gondoltok az ilyen csaladrol?

Remélem, hogy boldogok és azok is maradnak. Ne járjanak úgy, mint anyósomék, ahol szétszakadt a hasonló felállású család. Persze anyósom szívta meg a leginkább az egészet. Csak tengődik napról napra, a világa beszűkült, jelenleg olyan helyen lakik, hogy leültetni nem tud egy vendéget.

Az én elvem az, hogy mindenki úgy él, ahogy szeretne és ahogy a lehetőségei kínálják. Legfeljebb a praktikussága miatt kifogásolom az egykeresős családmodellt, veszélyes, életképtelen felállásnak találom. De aki másképp látja, azt nem szeretném meggyőzni. Élni és élni hagyni.

Csak egy ilyen példát ismerek, és az sajnos nem végződött jól: 5 gyerek, közben apuka félrement, csinált a szeretőnek is egy gyereket, elköltözött, visszaköltözött, aztán anyuka költözött el majd vissza. A gyerekek szenvedtek az egésztől. Eltartani nem tudták a gyerekeket soha, a nagyobb gyerekek adtak pénzt a szüleiknek, hogy télen legyen mivel fűteni. Nem igazán volt gyerekkoruk, és a felnőttkoruk is ráment.

Az egyetlen, amit gondolok/kívánok az az, hogy a kérdésedben szereplő családnál ne így legyen.

Az, hogy teljesen háztartásbeli, 6 gyereknél végül is érthető. A kérdés, hogy főz, mos, takarít, gyereket nevel? Mert akkor semmi elítélendőt nem találok benne, egy 8 fős háztartás vezetése azért elég nagy melő lehet. Gondolom a férfi is akarta a gyerekeket, és megfelel neki így. Akkor meg mindenki boldog. Én ugyan nem bírnám ezt, nem akarnék sem sem eltartott, sem eltartó lenni, és hat gyereket sem, szóval tőlem távol áll ez a családmodell, de semmi problémát nem találok benne.

Ha viszont a nő semmit nem csinál, hanem takarítónő jár, rendelt kaják, vagy gyerek eszik menzán, férj büfében, feleség egész nap csak ül a seggén és a körmét reszeli, azt elég gáznak találom. De végülis az is az ő dolguk, ha boldogok, akkor senknek semmi köze hozzá.

Ez a régi világban működhetett, ahol ciki volt a válás, és ha meg is csalták egymást a felek, de úgy tartották tisztességesnek, ha egymás mellett maradnak. Ha a férfi meg meghal, az özvegyet segítették, ahol tudták, újra kiházasították.

Manapság egy nőnek egy ilyen családmodell nem egy életbiztosítás. Simán lehet, hogy a pasas 6 gyerek után belezúg egy másik nőbe, "szabad ember vagyok, azzal élek, akivel akarok" módon elválik, ugye ideális esetben a házasság után megszerzett vagyon feleződik... de a nő ottmarad nulla munkatapasztalattal, gyerektartás kb. az egyetlen rendszeres jövedelme, ami az esetek többségében tényleg csak arra elég, hogy a gyerek szükségleteinek a felét fedezze... munkába meg nem nagyon szeretnek olyat felvenni a legalja fizikaira sem, akinek egy hónap munkaviszonya sincs. És ez az a verzió, amikor a ház fele vagy annak értékének a fele az övé, mert az is lehet, hogy a pasas tulajdonában éltek. Ha nem is nála vannak a gyerekek, akkor meg a gyt-t kell neki fizetnie... ha meg a pasas nem hagyja el, hanem meghal fiatalon...

Én látom ennek a családmodellnek a szépségeit, mert őszintén szólva nem tudom, hogy hogyan tudok majd tökéletes anya lenni 8órás munka mellett... az biztosan egész más élmény, amikor az anya tényleg teljes figyelmével a gyerekeire és az otthon melegére tud koncentrálni egész nap (persze egészséges határokon belül, nyilván), de nincs az az isten, amiért veszélybe sodornám az egzisztenciámat... ezért elmegyek dolgozni, pedig a dolgozói társadalmat nem nekem találták ki, ezt őszintén megvallom (egyszerűen nem érzem úgy, hogy elég passzív és aktív pihenésre lenne időm a munka mellett ahhoz, hogy teljes egésznek érezzem magam).