Erőszak, bántalmazás terror, mennyire jellemző családi kapcsolatokban? Esetleg konkrét példa?

Konkrét példák?

Első alkalommal vagy itt?

Nálunk anyám éretlen személyisége és szorongásai miatt volt sok kellemetlenség gyerekkoromban, amit most már azért sok pszichoterápiával és önismerettel sikerült feldolgoznom.

Konkrét példa, ha nem azt a ruhát vettem fel, ami az ő elképzelése szerint az időjárásnak megfelelő és egyben csinos akkor megütött, kiabált, megalázott.

Ha valamilyen iskolai rendezvény volt, vagy bármilyen más családi ünnepség vagy olyan alkalom, ahol az ember általában elegánsabban jelenik meg, nekem kötelező volt az általa kitalált és elkészített (sokszor borzalmas) frizurákat viselnem, ha ellenkeztem, akkor pofon, megalázás, kiabálás. Amikor kisebb voltam, és nem úgy viselkedtem, ahogy ő akarta, akkor azzal fenyegetett, hogy bead állami gondozásba. Tipikus mérgező szülő.

Szerintem elég gyakori, főleg a lelki terror.

Saját családomban is kínszenvedés volt az alkoholista apám mellett felnőni, és azóta is érzem magamon ennek a hatását.

Konkrét: Egyik barátnőmet az apja bezárta a láthatásokon és nem engedte ki a konyháig sem. Egy gimis barátnőm, csendes, kitűnő lány volt, de sosem jöhetett el még fagyizni sem, iskola után MINDEN NAP ott voltak érte percre pontosan és vitték haza. Szerintem valahol ez is terror.

Olyat is ismerek, ahol a nagymama terrorizálja az egész családot. Összeköltöztek, mert már nem tudna vigyázni magára, de rendszeres a síróshiszti, hogy ő már semmire sem jó, ha valami nem az ő akarata szerint van. Egy 6 fős családot irányít így....

Egyik exem egyszer falhoz szorított, mert attól ugye igaza lesz, egy barátnőmet az azóta ex pasija konkértan megerőszakolta. Valamiért fájt neki a szex, kérte hogy álljanak meg, vagy lassítsanak, de nem álltak meg.

Egyik srác ismerősömet és a 2 testvérét úgy verték otthon, hogy a tanáraik is észre vették.

Itt most tanult, diplomás emberekről beszélek. Elvileg ez a csoport szerepel jobba a statisztikákon, de ha mélyebbre nézel a felszínnél, akkor a legtöbb családban van bibi.

Valószínűleg gyakoribb, mint amit bárki meg merne becsülni. A statisztikák + becslések szerint minden ötödik nőt bántalmaznak élete során az egyik kapcsolatában. (de ez ugye csak a nők elleni fizikai támadás) Nem kell fizikailag erősebbnek lenni, mert a lelki terror is terror, azt pedig egy nő is tökéletesen fenn tudja tartani.

Ha a pár tagjai nem is fordulnak egymás ellen, akkor még ott a gyerek, akinek semmi lehetősége megvédeni magát, szóval tökéletes alany.

Szerintem majdnem minden családban előfordul minimum átmenetileg. Én is túl vagyok egy nevelőapukán, aki miatt naponta sírtam 13 éves koromban és elárulom, hogy senkit sem érdekelt semmi azon felül, hogy szeretnem KELL. Anyukám nem is érti, hogy kb bőröndként cipelt 3 költözésen és egyéb "én így vagyok boldogokon" keresztül. Az összes "testvérem" menekült otthonról 18 évesen amint tehette, én kicsit tovább maradtam. Jogilag megtehették, igazán terrornak sem mondanám, csak éppen nem tudom, hogy mi az a család. Barátomnak normális családja van és teljesen furának találtam elsőre, hogy ők szeretik egymást. Mármint, hogy nem a szülei kényszerítik őket egy asztalhoz, hogy ez 20 ember a családod és szereted őket, hanem tényleg így van.

L/24

Amikor én voltam gyermek, még nem a mai megengedő nevelés volt divatban. Ha megérdemeltük, bizony elcsattant egy-egy pofon. Szülőktől, tanároktól, buszsofőrtől, szomszédtól, vagy súlyosabb kihágás esetén akár egy vadidegentől is.

Ennek ellenére nem mondhatom, hogy bántalmazás, vagy terror áldozata lettem volna.