A férjetek /feleségetek a lelki társatok?

Mondhatom,hogy sohasem volt a lelkitársam én viszont igen.Ritka az,amikor valóban lelkitársra találunk a férjekben,feleségekben, mert nincsenek házaspárok,akik mindenben tökéletesek lennének.

Talán az elsõ években?

kedves Kérdező!

#2-es vagyok.

Jelenleg 29 évnyi házasság ( és 31 évnyi együttlét) után mondtam igent.

Szerintem igen. Amikor megismerkedtünk, olyan brutálisan nagy volt közöttünk az összhang, hogy az szinte félelmetes volt, korábban sosem tapasztaltam ilyesmit, pedig azért volt néhány pasim korábban is, olyanok is, akikbe nagyon szerelmes voltam, de akkor is, ez már ijesztő volt szinte.

Három év után már nem ijesztő :) Fura, mert én nagyon olyan típusú ember vagyok, akinek igénye van rá, hogy egyedül is lehessen, zavar, ha erre napokig nincs lehetőségem. A férjem jelenléte mégis olyan természetes, mint a levegővétel.

Igen, nekem az a férjem.

De hogy ne csak ilyen röviden válaszoljak:

Mikor megismerkedtünk, heteken át hajnalig tartó beszélgetések során alaposan kiismertük a másikat.

A beszélgetések során kiderült, hogy minden fontos dologban egyformán gondolkodunk (élet értelme, céljaink, világnézetünk stb), egyforma az életstílusunk, humorunk, mindketten nyugodt, békés emberek vagyunk.

Egymásnak legjobb barátjai lettünk, mindent megbeszélhetünk egymással, és 6 és él év után is nagyon jó az összhang.

Nem mondom, hogy sose veszekszünk, de az sosem kritikus dolgok miatt van, amik feloldhatatlan ellentétek miatt lennének, hanem pl. max ha a férjem pocsolyát hagyott zuhanyzás után a fürdőszobában.

De ezek a veszekedések sosem fajulnak el, és sokkal több szeretettel "béleljük" ki a kapcsolatunkat, mintsem tüskékkel.

Naponta többször is kifejezzük a szeretetünket, mert kikívánkozik belőlünk. És mai napig sokat-sokat beszélgetünk. De emellett nem fojtjuk meg egymást, jól el tudunk lenni magunkban is, mindig is ilyenek voltunk - szimplán annyi, hogy együtt még jobb.

32/N