Mindig engedjük el a fülünk mellett, vagy tisztázzuk a helyzetet?

A helyzet a következő! Édesapám vett egy lakást Bp-en, befektetési célra, ki szeretnénk adni. Férjem nővére és a barátja is Bp-en élnek, sőt abban a kerületben, csak jóval "kintebb". Már, amikor kerestük a lakást, anyósomnak is volt egy félig poénos,félig komoly beszólása,hogy "de jó,hogy ott veszünk, majd a lányáék beköltözhetnek". Erre apu nem reagált.

Aztán most,hogy meg lett lakás, sógornőm kérdezte,hogy hol vettük, milyen stb. Mondta is, szintén félig komolyan, na az még nekik is jó lenne.

A gond itt csak annyi,hogy nekik most 80 ezer az albérletük, mi ezt 150 ezer körül tudnánk kiadni. Baromi kellemetlen ez az egész, mert sokszor úgy érzem,hogy elvárják,hogy "kisegítsük" őket. A férjem szerint hagyni kell, ő is hallja a megjegyzéseket, de szerinte tisztában vannak vele,hogy ez befektetés. Viszont nekünk apuval egyre kellemetlenebb nem reagálni a megjegyzésre.

Arra gondoltam,hogy legalább anyósomnak,aki egy értelmes, tanult nő szépen,finom elmondanám,hogy miért nem tudjuk "odaadni" sógornőméknek ezt a lakást! Jó ötlet, vagy hagyjam és majd elfogadják?