Mi az oka annak, ha egy szülő az idősebb gyerekére hárítaná a kisebb gyereke nevelését?

7: 4-6-8 altali eseteket en is elitelem. HA a gyereket megkerjuk a vigyazasra, az legyen jol behatarolva mind terben, mind idoben, peldaul MOST felorara, itt a szobaban, figyelj ra legyszives.

De akkor felora mulva jon a szulo, es a "feladatnak" vege.

Az, hogy 'te vagy ott, akkor nezd mit csinal' nem mukodik egy gyereknel, o meg nem felnott, ez nem varhato el tole. Mint ahogy az sem, hogy o ne jatssza a koranak megfelelo jatekokat, hanem gugyogjon mint a pici, mert ott van a keteves.

Szoval az automata pesztonka uzemmodot en is elitelem, ahogy azt is, ha pl a 14-15 eves azert nem mehet soha a barataival setalni, szorakozni ide oda, mert folyton neki kell vigyazni a kistesora.

Annyit mondtam, hogy normalis ha megosztjuk a csaladon belul a feladatokat, de az nem normalis ha barmelyik csaladtagot kihasznaljuk.

A kisebbik teso is felelossegre lesz nevelve a meg kisebb utjan :))

Vagy ha o a legkisebb, akkor majd o tart halakat :) viccen kivul: o majd masfele hazimunkabol veszi ki a reszet.

Egyik vegletet se tamogatom, se azt, mikor a szulo onzesbol/lustasagbol teljesen kihasznalja a gyereket, gyakorlatilag ingyenmunkaerokent nez ra, es amit lehet lead, baxva ra hogy milyen gyerekkora lesz, se azt mikor a gyerek ugy gondolja, hogy neki otthon semmi dolga, csak varja a szulei altal szajaba reptetett sultgalambot 18 eves koraig vagy meg tovabb.

10: persze hogy nem ugyanaz, elmosogatni mas, meg ha a csaladi szazeves porcelant tori is el a gyerek, az se merheto ahhoz ha pl nem nez oda (mert meg csak heteves szegeny es elkalandozik a figyelme), es ezert leesik valahonnan a csecsemo, betori a fejet, es eletre szoloan hibaztatja majd magat szerencsetlen gyerek.

Csecsemo koru, veszelyerzettel meg nem rendelkezo kicsit szigoruan tilos gyerekkoru testverre bizni, mert akkora felelosseg meg nem valo egy gyereknek.

4-5 eves kortoli gyereket mar rovidebb idore (tehat nem felnapokra napokra) ra lehet bizni alkalomadtan egy tinedzserre, de tekintetbe kell venni az o igenyeit is.

Én teljes mértékben elítélem azokat a szülőket, akik az idősebb gyerekükre csak ingyen bébi csőszként tekintenek.

Nem mondom,hogy sose vigyázzon a nagy a kicsire. De nem lehet elvárni , főleg nem rendszeresen.Van annak a nagyobb gyereknek tanulnivalója, vannak barátai akivel találkozna. Nem szabad megfosztani a fiatal éveitől.

Nekem is volt olyan barátnőm 16-17 éves koromban, aki az egész nyarat otthon tölötte, mert vigyáznia kellett a tesójára.Havonta 1 napot lehetett a barátaival..Hát nagyszerű nyara volt így.

Bár én egy gyereket szeretnék, de ha véletlenül kettő lenne, sem akarnám,hogy ez bármilyen módon is érintse a nagyobbikat. Ha gyereket vállalok, akkor az onnantól kezdve én és a férjem felelőssége. Nem várhatom el, hogy a gyerekem vagy a nagymama vagy a 25. unokatesó majd állandóan vigyáz rá.

Teljesen mások mostanában a szülők, mint amilyenek az én gyerekkoromban voltak. Elhiszem, hogy vannak nagyon leterhelt szülők, de pedagógus családtag mesélt dolgokat, mennyi "hülye" szülő is van, akiknek jobb lett volna nem gyereket vállalni, és nem veszik észre, hogy a gyerekük problémásságát ők okozzák.

Pl. volt egy kislány, akinek romlottak az eredményei, anyuka kitalálta, hogy fejlesztő pedagógushoz küldi. A fejlesztő pedagógus beszélgetett a gyerekkel, aki elmondta, hogy a szülei válnak, és egyikük sem foglalkozik vele, csak a saját életükkel vannak elfoglalva, anyuka az új pasijával, apuka ki tudja, mivel, a gyerek pedig lógott a levegőben.

Ez csak egy eset, de van még bőven a tarsolyban.

Én úgy gondolom, mindenki annyi gyereket kellene, hogy vállaljon önként, amennyit tisztességesen fel tud nevelni. Ha becsúszik a kistesó, az más eset, de akkor is, ha valamiről le kell mondani, ne a gyerekei kárára tegye.

Egy GYEREKnek nem az a dolga, hogy a tesójára vigyázzon, azt forgassa a fejében, hogy a tesójával kapcsolatban mi volt, mi van, mi lesz, mi lehet stb. és mindig azt tartsa fejben és szem előtt, mint egy szülő. Mivel ő egy gyerek.

Ahogy írták itt előttem, az elfogadható, hogy van egy záros idő, mikor figyeljen rá, ettől eddig, de úgy kell alakítani, hogy a gyerek is gyerek lehessen élhesse a saját kis életét, aminek nem szabad azért megszűnni, mert anyuka úgy döntött szül még egyet kettőt és kéznél van a nagy segíteni.

Tudod lehet, hogy egy tizenévesnél működik, csak az a baj, hogy egy 8-10 évest is ugyanúgy számon kér anyuka a kisebb miatt. Bárhol, bármikor, bármiért. És a nagy ezt igazságtalannak fogja érezni, jogosan.

Az abszolút kedvencem még, amikor nem kell vigyázni rá, csak épp a saját barátaival úgy lehet kint, hogy a kicsi is megy. Ez aztán onnantól kezdve arról szól, hogy a kicsi kicsi volta miatt maximálisan lekorlátozza, hogy mit csinálhat és ha valami nem úgy jön össze, akkor a nagy van lecseszve, hogy miért nem volt több esze és szegény kicsi. Hát esetleg a nagy kimehett volna a saját korabeli gyerekekhez egyedül is, hogy csinálják a saját kis dolgaikat, hogy hadd élvezze már szabadon a játékot és ne az legyen, hogy mint egy 10 éves anyuka, a kicsin kell tartani a szemét, különben, ha valami lesz ő kap ki.

De persze nem vigyázni kellett rá, csak együtt játszhattak. Köszi.

Meg mikor írja a nagy a leckét és beordibál anyuka, hogy miért nem figyelt, hogy a kicsi épp ezt meg azt borongatott, nem igaz, hogy nem tudott volna odafigyelni. Egyszerűen sok anya átmegy egy ilyen magabiztosságba, hogy nem baj, ha ő nem figyel, meg mást csinál, mert úgy is ott van valahol a környéken a nagy is, az majd biztos észreveszi, ha valami van és beavatkozik. Akkor is, ha senki nem szólt neki, hogy oda kéne figyelni és ne olvasson/telefonáljon/aludjon/szobájába vonuljon.

Most nagyon csúnya lesz, amit leírok, de sajnos ez az én kolléganőmmel megtörtént:

A 2,5 éves gyereket bízták rá a 14 éves lányukra. Nyár volt, jó idő és kint voltak az udvaron. A nagyobb lány bement a házba valamiért, a kicsi meg kint az udvaron belefulladt a tóba. Nem volt sokáig távol a nagylány, amikor visszament és nem találta az öccsét azonnal elkezdte keresni, de mire megtalálta, már menthetetlen volt. Igen, lehet azt mondani, hogy felelőtlen volt, mert levette a szemét néhány percre az öccséről, de azért legyünk őszinték: szabad egy ilyen felelősséget ráruházni egy másik gyerekre? Szabad olyan helyzetbe hozni egy 14 éves gyereket, hogy egy rossz döntéstől tönkremenjen az ő és az egész családjának az élete? Mert az eset óta a családból mindenki tönkrement.

Mit lehet ezek után mondani a lánynak? Hogy nem az ő hibája? De igen, az ő hibája volt és ezt már ő is érti és felfogja. Egy gyerek, a saját öccse haláláért ő lett a felelős 14 évesen.

Nem mindennapos a történet, de valóban megtörtént és én végignéztem az egészet. Nagyon kevés bébicsőszködés végződik ilyen tragédiával, de benne van a pakliban. Ezt végiggondolják azok a szülők, akik a nagyobb testvérre bízzák a kicsit vagy csak egy kényelmes megoldást találnak a bébiszitter problematikára?