Most mégis mit akar anyám?
17 vagyok. Eddig úgy éltem, hogy visszahúzódó voltam. Anyám és apám is folyton csesztetett, hogy nincs barátnőm, biztos bu.zi vagyok, meg hogy nem lesz belőlem semmi, ha ilyen szerény és elmondásuk szerint "tutyimutyi" vagyok. Az ismerőseim is lenéztek ezért, egyik "vagányabb" fiú sem akart a barátom lenni, ott rúgtak belém, ahol csak tudtak, a lányok nevettek rajta, amikor a srácok engem cseszegettek.
Egy évvel ezelőttig elegem lett belőle, és elhatároztam, hogy nem érdekel mások mit mondanak, mit tesznek. Kikapcsoltam a gátlásaimat, a visszatarató érzelmeimet, elkezdtem gyúrni, erősödni, mesterségesen (tudatommal, akaratommal) szépen lassan megnöveltem az önbizalmam.
Azóta minden más lett, új embert teremtettem magamból, aki kiemelkedett a szürkeségből, és a közösségem irányítójává, véleményformálójává változott.
Az osztályban lassan már mindenki megadja magát, én irányítok. A fiúk felhagytak a piálással, droggal, dohányzással és a felesleges női, rózsaszín ruhák viselésével, és becsületessé váltak, mint az igazi férfiak. A lányok végre elkezdtek felelős nőként viselkedni, felhagytak az öncicomázással, végre megértették, hogy a belső értékek fontosabbak annál, hogy minél több fiút szop.janak le, duga.ssák meg magukat velük. Nem járnak discoba, és csak mértékkel csinosítják magukat, amennyire az tisztességes. Az osztályfőnökünk meg van rökönyödve rajta, hogy mit értem el. Pedig csak akarat és tudatosság kellett hozzá, hogy végre mások fölé kerekedjek és megszüntessem a folytonos megaláztatásokat, amiket el kellett szenvednem tőlük.
A probléma ott van, hogy anyám teljesen megváltozott. Már azzal csesztet, hogy megőrültem, és nem kellene ezt csinálnom, mert erkölcstelen és egy tudatos szörnyeteggé változtam és nem helyes, amit teszek.
"Azért, mert CSAK!" - ezt mondja, amikor megkérdezem, hogy miért nem helyes.
De akkor most őszintén:
Mi a baja velem? Egyszer azért sír, mert mások tombolásának az örökös áldozata a fia, utána meg az a baja, hogy a gyermeke végre erős lett, és ő parancsol másoknak?
Segítsetek, mert már nem bírom sokáig, semmi nem jó neki, elegem van belőle, hogy születésem óta nem képes elfogadni, amit teszek!
Mit tegyek, hogy jobb belátásra bírjam?
válasza:17 éves korod ellenére elég koravén vagy. Kissé azt érzem, átestél a ló túloldalára, és a változással nem az lettél, ami eredendően önmagad vagy. Anyád ezt hiányolja belőled. Nem egy erős fiút lát, hanem valakit, akinek gyakorlatilag elő jött a "másik énje", ő nem egy ilyen embert nevelt. Valahol az arany középutat kéne megtalálni. Mindezen túlmenően önmagad tömjénezése és a túlzott magabiztosság inkább nagyképűséget mutat.
A parancs szót pedig tessék elfelejteni ebben a kontextusban; parancsot két esetben adsz ki, ha felettes tiszt vagy a honvédségnél, vagy ha beírod, hogy /format c:
válasza:Nem lehet, hogy ez a tudatos átformálódás kicsit túl jól sikerült? Olyannyira, hogy olyan érdemeket is magadénak tulajdonítasz, amikhez nem feltétlenül van közöd? Nem hinném, hogy valaki ennyi embert irányít... vagy esetleg vered őket, ha nem fogadnak szót? :D
Mindenesetre nekem egy ilyen önjelölt megváltó is ugyanolyan antipatikus, mint egy tutyimutyi bénaság. Miért nem foglalkozol magaddal, és élet a saját életed?
válasza:"Miért nem foglalkozol magaddal, és élet a saját életed?"
Azért, mert 16 éven keresztül ezt próbáltam, csak a társadalom valamiért nem bírt elviselni. Most végre azt érzem, hogy nem ők vannak fölöttem, hanem én fölöttük, és biztonságban vagyok, és nagyon elégedett vagyok ezzel.
Csak anyámat nem tudom megváltoztatni, de remélem idővel ő is megtörik.
válasza:Jó úton vagy afelé, hogy náci diktátor váljék belőled. Tudod, mindenkit a jó szándék vezérel. Csak épp azt felejted el, hogy mások életéhez SEMMI közöd nincs, nincs jogod megmondani, hogy más hogy éljen, mivel a te véleményed nem jobb, csak más. Ha úgy gondolod, a te értékrended vagy gondolkodásod különb, akkor felsőbbrendűségi komplexusod van. Mégis minek képzeled magad?
"már csecsemőkorunkban megtapasztaljuk az ún. kisebbrendűségi érzést, s életünk során ennek kompenzálására törekszünk. Ha ez zavart szenved, akkor kisebbrendűségi komplexus, ha túlkompenzálódik, akkor felsőbbrendűségi komplexus alakul ki."
Egészségedre.
válasza: válasza:Kedves válaszolók! Azért ne sikkadjunk el az felett, hogy egy 17 éves embernek volt lelki ereje, kitartása ahhoz, hogy megváltozzon, gondolom nem kis munka rejlik sorai mögött. Erre joggal lehet nagyképű, sztem. Azt enyhe túlzásnak vélem, hogy miattad hagynak fel drogokkal, discoval stb. Lehet, hogy csak te látod így, kedves kérdező. Azzal egyetértek, hogy nem kell NEKED megváltoztatni senkit.
Az anyáddal való viszonyodról pedig annyit, hogy nemsokára kikerülsz ebből a közegből, ha tényleg olyan kitartó és tudatos lettél, akkor erre sem kell sokat várni, igaz még többet kell tenni érte! majd amikor 1-2 hetente lát, akkor mindegy lesz, hogy tutyimutyi vagy nagyképű vagy. Ezt meg kell várni, addig is tisztelni kell, mert ő az anyád...
Igazatok lehet...
Tényleg az lenne a megoldás, ha minél előbb kirepülnék itthonról, és megpróbálnék arra koncentrálni, hogy aki nem megfelelő a gondolkodásomnak, azt minél kevesebbszer lássam, találkozzak vele, és akivel elégedett vagyok, arra többet koncentráljak.
Köszönöm a válaszaitokat, még azoknak is, akik negatívan, lekezelően álltak hozzám. Büszke vagyok rátok, hogy megmondtátok a véleményeteket.
Most megyek kertet ásni, sok a munka.
Tiszteletem!
válasza:"Azért ne sikkadjunk el az felett, hogy egy 17 éves embernek volt lelki ereje, kitartása ahhoz, hogy megváltozzon"
Csak az a baj, hogy rossz irányba változott, ahelyett hogy önmagát és a világot fogadta volna el, igyekszik átformálni magát és a világot is, valamiféle kétes értékrend alapján.
"A fiúk felhagytak a piálással, droggal, dohányzással és a felesleges női, rózsaszín ruhák viselésével, és becsületessé váltak, mint az igazi férfiak."
Mi köze a férfiasságnak a rózsaszín ruhákhoz, a dohányzás elhagyásához? Szerintem egy férfi, vagy inkább egy felnőtt ember elfogadja önmagát, a világot, és a többi embert, úgy, hogy közben nem érez sem kisebbrendű, sem felsőbbrendű érzéseket. Együtt tud élni a lehetőségeivel és a saját céljaira fókuszál. És felelősséget tud vállalni maga és a családja iránt.
"Nem járnak discoba, és csak mértékkel csinosítják magukat, amennyire az tisztességes."
Na ez meg a másik. Mégis honnan veszi valaki a bátorságot, hogy megmondja, mi tisztességes? És mióta van köze a cicomázásnak a tisztességhez? Én sem cicomázom magam egyáltalán, de ez olyan, mintha minden sminkelő discoba járó lány ***** lenne. Azért ez eléggé sántít.
Nekem inkább úgy tűnik, itt egy elnyomott, elismerésre éhes kisfiú akarja úgy formálni a világot, hogy neki könnyebb legyen benne élni. Mert nem tudja elfogadni a világ sokféleségét, a különböző véleményeket. Nőj fel, kedves kérdező!
válasza:Szép mese.
Álmodozz csak tovább,DE NE ITT;)
Csak miattad nem fog megváltozni senki,egy régi tutyimutyiból lett hirtelen keménygyerektől felhagynának szted a cigivel a piával a droggal?:D
a lányok meg nem festik már magukat csak mert te hírtelen elkezdtél gyúrni?
hát ezeken jót nevettem :D:D:D:D
Vezess inkább kamu naplót xDDDDD:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!