Allergiás vagyok a macskákra, anyám mégis macskát akar tartani. Már itt van, mit tehetnék?

Szerintem ha eltunteted a macsit, akkor szerez egy masikat majd!

Mennyi idos vagy? Nem tudnal elkoltozkodni tole? Mert ugy latszik, hogy egy macska fontosabb neki mint a sajat gyereke. Keptelen lennek ilyet tenni, hogy az allergias gyerekem melle csak azert is vennek egy macskat vagy barmi mast.

Talan utjaban vagy anyukadnak?

Kerdezd meg anyukadnak, hogy kit szeret jobban? Kerdezd meg, hogy utjaban vagy-e neki, es menjel el vagy mit akar a macskaval? Anyukad onzo!

Nem hiszem, hogy egy normális anyuka, direkt visz az allergiás gyerek mellé egy macskát azért, hogy az megfulladjon, még mielőtt mindenki elkezdni szidni az anyát.

Egyébként a másik témában, még csak azt mondtad, hogy furcsának érzed a levegőt, most meg már fuldokolsz. Mindegy.

Apukám allergiás a macskaszőrre, ez akkor derült ki, mikor a 3 macska már itt lakott, de nem raktuk ki őket, mert azelőtt is voltak, annyi, hogy az ő hálószobájuk és nappaliban apa kanapéja tabu a macskáknak. És gyakran porszívózunk. Azt mondja neki tök mindegy fel se tűnik.

Egyébként emberek élnek együtt por és pollen allergiával is, meg számtalan egyébbel és elvannak. Pedig azokat sem lehet csak úgy kirakni, hogy "elszökött". Több olyan ismerősöm is van, aki állítólag a különféle szőrökre allergiás és mégis azok között az állatok között dolgozik, él.

Biztos, hogy te olyan nagyon allergiás vagy? Mióta lehet ezt tudni? Nem bántás, de nem lehet, hogy csak nem tetszik a macska és ez a tiltakozás tüneteket is produkál?

Talán durva gondolat, de nem lehetséges, hogy anyukád így akarja a tudtodra adni, hogy ideje kirepülni, élete végéig nem mond le mindenféléről a kedvedért? Az unokahúgom anyukája egy-két dologgal kezdte kényelmetlenné tenni a lánya életét, mikor kezdte unni, hogy jó neki, mikor anyuka ellátja, meg alkalmazkodik hozzá.

Mielőtt bárki piszkálná az allergiásokat és továbbra is lehurrognátok a kérdezőt... Hadd fűzzek hozzá pár dolgot a témához. Az allergiának (és az allergia-szerű betegségeknek) több fokozata van, és ha a közelben tartózkodik valaki elég sűrűn a kiváltó tényezővel, akkor a tünetek súlyosbodhatnak, ha nincs kezelve, egészen fulladásig, ha az allergia olyan.

Én pl. bronchitises vagyok, és ha jön az a szmogos időszak, januárban és ősszel, akkor a nehéz levegővételtől a torok kiszáradásán keresztül a fuldokló köhögésig megy el a dolog abban az időszakban, és ha letisztul a levegő, utána rendbejövök. Erre én abban az időszakban mucopront gyógyszert szedek.

A rovarcsípésre vagyok allergiás, ami úgy jelenik meg, hogy egyetlen csípés a bokámon képes járásképtelenné tenni, míg le nem vonul (egyébként pedig minden egyes csípés feldagad, bekeményedik, bevörösödik, begyullad, viszket és fáj). Erre pedig orvos tud felírni nekem calcimusc-ot, ami ampulla kiszerelésű folyadék, kalcium injekció, amit meg is lehet inni, és gyorsan leviszi a csípést. A kalcium - csak hogy tudd te is, kérdező - allergia ellenes vitamin, tehát akár pezsgőtablettában is beszerezhetsz, hogy szedd.

Egyébként pedig szerintem van alternatív megoldás, menj el az orvosodhoz, és kérd meg, hogy adjon valamit, mert anyukád a macskától nem fog megszabadulni.

Szerintem ne rakd ki az állatot, mert nem szabad, nem az állatka tehet róla.

DE(!) anyud igen!

Mond el neki, hogy ilyet nem lehet tenni, hogy valaki allergiás, és direkt oda viszi.

Ha nem hajlandó erről beszélni, akkor felelőtlen a saját gyerekével, és egy állattal szemben is.

Ha meg nem akar valami megoldást keresni, ami mindkettőtöknek jó, akkor kérdezd meg, mit utál a legjobban, vagy ha már tudod, akkor nyert ügyed van. És csináld azt, amit nagyon utál...

Nálam ez bevált.

Volt egy barátnőm 18 éves koromban. Szinte mindenre allergiás volt. Reménykedtem, hogy majd kinövi. Amúgy egy nagyon talpraesett pörgős csaj volt, sosem kényeskedett. Sokszor volt kórházban. Mi is sajnáltuk nagyon, amikor befulladt és percekig nem tudott beszélni. Neki is úgy kezdődött, hogy először csak egy kicsit viszketett az orra a szőrökre. Másik munkahelyre kerültem, kicsit elszakadtunk egymástól, de azért levelezgettünk. Aztán kicsit mérgelődtem, mert nem írt vissza. (Ez még nem az íméles időszak, hanem postai típusú papírlevél). Vártam vártam, aztán elkezdtem kérdezgetni a többi ismerőst, hogy velük is ilyen-e... ők mondták (mivel egyikük közel lakott a szüleihez), hogy meghalt, megfulladt. Azóta is lelkiismeret furdalásom van, mert nem vettük igazán komolyan, csak türelmesen kivártuk, míg újra tud beszélni.

No, ezt csak azért írtam le, mert nem szabad egy ilyen problémát elbagatellizálni, valahogy elég hihetetlen, hogy valódi allergiából ki lehet gyógyulni csak úgy elhatározásra, hogy no én mostantól unom, hogy nem tudja a szervezetem bontani a laktózt. Hacsak már eleve maga az allergia is csak elhatározás volt előtte a részéről. Persze, lehet (én ezt hiszem, hogy így van, de nem várom el senkitől, hogy ő is így gondolja), hogy a betegségek igazándiból mind valamilyen szempontból lelki eredetűek. Az ilyen pszichoszomatikus tüneteket sem lehet csak úgy elhatározásra levetni, alaposan körül kell járni a kiváltó okokat és azokat kezelni, megszüntetni, hiszen a tüneti kezelés csak átmeneti javulást hoz.

A macskát szerintem se szöktesd meg. Ilyen szempontból is igaz az a mondás, hogy segíts magadon, az isten is megsegít. Szerintem járd ki, hogy legyen szőrmentes terület a lakásban, ahová a cica nem mehet, pl az ágyad mindenképp, és kezdj bele abba, hogy naponta kiporszívózol alaposan. Ha van külön szobád, ezt nem lesz nehéz végigvinned. A tisztaság pedig más szempontból is jó érzés. Ha a helyedben lennék (én egy kissé kekec típus vagyok) akkor tüntetőleg olyankor kezdenék neki a porszívózásnak, amikor anyukádat egy picit zavarja (Ne éjjel azért alvás közben!! :) ) de akkor egy kicsit ő is utána gondolhat, hogy azért megkérdezhetett volna a dologról. Az allergia vizsgálatot viszont mindenképpen javaslom, (ha ez még eddig nem volt meg)hátha tényleg csak féltékeny vagy a macsekra.