Szerintetek normalis ha szülés utan megromlik a hazassag? Nem ilyenkor kellene a legboldogabbnak lenni? Ehhez kepest mi nem szolunk egymáshoz nem alszunk eggyütt, hat hónapos a baba, van valaki így?

Először is, egyáltalán nem normális.

Neked/nektek kéne végig gondolni, mik az okai.

Szülés után, rengeteg dolog változik. Mi az ami a legjobban zavaró, hogy lehetne változtatni a dolgokon.

Nem normalis, csak gyakori. Felejtsd el azokat a képeket, hogy anyuka apuka pici babával idilli pillanatokat él csak át, közosen játszanak, piknikeznek, a baba boldogan kacag, apuka segít anyukának és virágokkal halmozza el.

Ez a ritka. A valóság az, hogy a baba érkezése felborítja a mindennapokat. A bizonytalanság frusztrációhoz vezet, a hormonok, szoptatás, test megváltozása a nőnek és férfinak is nagy kihívás. Bele kell rázódni az új szerepekbe. A kialvatlanság pedig még jobban fokozza a feszültséget.

Tudjuk, hogy a kapcsolatért tenni kell, de ez fokozottan nehéz lehet egy kisbaba mellett.

Sokat segít az őszinte beszélgetés, közös program, egy kis szexi fehérnemű.

Mondkét félnek tenni kell a kapcsolatért, a híresztelésekkel ellentétben nem mindig a nő a hibás a gyerekszületés utáni kapcsolati problémákért.

Tedd félre a büszkeségedet, és nyiss a párod felé. Addig próbálkozz, amíg pertnerre nem találsz benne.

És ne felejtsd el, hogy a férjed nemcsak a babáról szeretne beszélgetni, ő még mindig inkább férfi, mintsem apuka( az esetek nagy részében)

Második tökéletesen leírta a lényeget.

Nálunk mindkét gyereknél szülés után 8 hónappal jött el a mélypont, amikor már annyira fáradtak és kimerültek voltunk, hogy több volt a veszekedés mint a normál hang közöttünk.

Valóban, amikor már a kicsi mobilabb lesz (felül, mászik, feláll), jobban elfoglalja magát, egyrészt picit ti is lazábbak lesztek, másrészt jobban rá lehet bízni másokra.

Nyilván nem wellness-hétvégével kezdi az ember (mi például fagyizni mentünk először kettesben a sarki cukiba), de el kell lopni saját magadnak, és magatoknak is 1-1 órát, hogy kisimulva, feltöltődve térj vissza a kicsihez.

Sok sikert!

Nem normális, ha szülés után megromlik a házasság!

Azt tény, hogy bár öröm a kisbaba érkezése, de átrendezi a mindennapokat. Nagyobb a felelősség mindegyik házasfélen, mint amikor még csak kettesben voltatok. De az új rendnek 1-2 hónap alatt ki kell alakulnia.

Te a feleség vagy, vagy a férj?

Nem szóltok egymáshoz? MIÉRT NEM???? Inkább együtt kéne csinálni minél több dolgot a baba körül. Amellett a baba körüli tennivalók éppen hogy sok megbeszélnivalót adnak.

Nem alszotok együtt? Ez az esetek 99%-ában a feleség bűne! A feleség elvonul a gyerek mellé és fütyül arra, hogy neki a hitvesi ágyban lenne a helye.

Az első 1-2 hónapban még érthető, mert akkor éjjel többször szoptatni szoktak, de egy 6 hónapos (sőt, akár 2-3 hónapos) babának semmi baja nem lesz attól, ha éjjel 7-8 órán át nem szopik. Ha pedig éjjel fölébred, akkor vissza kell altatni, de vele együtt elaludni és egész éjjel vele lenni: ez bizony a feleség döntése! Hogy a gyereket használja kibúvóként, hogy ne kelljen a férjével aludnia, ill. szexelnie.

Csak aztán ne csodálkozzon, ha a férje megtalálja azt, aki nemcsak pénzeszsáknak, hanem férfinak is nézi...

Nem normális. De jó lenne tudni, hogy miként és miért jutottatok oda hogy nem beszéltek, külön alszotok!

Nekünk 1 éves kor körül volt a mélypont, de meg kell beszélni, kinek mi a gondja, hogy oldjátok meg EGYÜTT! Legyen minden nap legalább egy órátok amikor csak egymásra figyeltek! Az se baj ha heti 1x kettesben elmentek, ahogy írták is már fagyizni, sétálni, amit jól esik :)

Mi pingpongozni járunk heti 1 délután 2-3órát, vagy fürdeni, sétálni, vagy csak összebújunk, filmet nézünk, addig a mamánál garázdálkodik a már 2 évesünk.

"Nem ilyenkor kellene a legboldogabbnak lenni?"

De igen, a szirupos filmekben, ahol a gyerek a "szerelmünk záloga" és hasonló baromságok. A valóságban a gyerek születése irgalmatlan stresszforrás és minden kapcsolatot megrenget. Szomorú, ha ezt nem tudtad előre, erre előre készülni kell, hogy idegesek leszünk, fáradtak leszünk, nem lesz időnk, kapkodás lesz és a baba csak ordít... és előre megtervezni, hogy ekkor hogyan vegyétek elejét az elhidegülésnek, egymás hibáztatásának. Még most sem késő, beszéljetek róla, csak próbáljátok egymás hibáztatása nélkül.

Ilyenkor az esetek 90%-ban elkezd anyuka babázni, a férj meg kapja a bunkó beszólásokat:

Ne így csináld, ne úgy fogd, szaladj le a boltba, ugrálj így, ugrálj úgy, én vagyok most az anyuka, és pattogjon nekem a fél világ.

A való életben még nem láttam, hogy ez másként lett volna.

Apuka meg elvárja ugyanúgy a szexet, a törődést, kiszolgálást, de nem kapja meg, mert ott a baba, és az összes szeretet felé irányul.

Embernek kell lenni, gondolkodni kell, és nem ösztönösen cselekedni sokszor.