Mi értelme így elvinni a gyereket? (Többi lent)

Párommal több, mint 5 éve vagyunk együtt, az előző házasságából született gyereke nála van, mióta szétmentek a volt feleségével. Elfogadtam a helyzetet, összeköltöztünk, így lett egy gyerekem hirtelen. Nagyon jó viszonyt ápolunk, igazi anya-gyerek kapcsolat. Többet voltam vele eddig, mint az édesanyja. 2 hetente elviszi 2 napra. Amikor ott van a gyerek, nem foglalkozik vele. Inkább fekszik, facebook-ozik, alszik.

Sok olyan alkalom volt, amikor nem kellett neki a gyerek, így nem vitte el, vagy visszahozta, mert beteg a gyerek... Kamuzott azzal kapcsolatban, miért nem tudja elvinni a gyerkőcöt. Persze nekünk kellett elmondani a gyereknek, hogy miért nem találkozhat a féltesójával, akit egyébként imád. Sajnálom szegényt, már nem annyira kicsi, és most már kezdi érteni a dolgokat.

Most hétvégén is volt láthatás, elvitte, a 2 nap alatt 1-szer játszott vele. Az aktuális pasija vitte ki a gyerkőcöt a levegőre, ő meg otthon maradt inkább.

Kérdem én, ha egy anya azt állítja, hogy a gyereke az élete, és nem vele él, akkor miért nem tölt el vele annyi időt, amennyit csak tud?

Nincsenek eltiltva egymástól, elvihetné hét közben fagyizni, játszótérre... De nem is érdeklődik iránta 2 hétig.

Amikor meg bekattan nála valami (gondolom vitázik a párjával) akkor meg velünk vitázik neten, hogy többet akar a gyerekével lenni, mi ebben akadályozzuk.... és bírósággal meg a gyámüggyel fenyegetőzik. Nem mintha el tudná venni tőlünk a gyereket, csak nincs kedvem a bíróságra járni emiatt, és bizonygatni, hogy nincs akadályozva a láthatás, rendesen ruházzuk a gyereket, és foglalkozva is van rendesen vele.

Megértem, hogy a féltestvérét szereti, de látom rajta, hogy bántja, hogy az anyja, aki megszülte, így viselkedik vele.

Egyik nap azt mondta nekem, hogy: ,,anya! Kár, hogy nem te szültél engem, olyan jó anya vagy"....

(igen, anyának hív. Nem én kértem, nem párom kérte, hanem pár hónap együttélés után kezdett el így hívni, mikor anyuka 80 km-re költözött egy pasihoz)