Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mással is előfordult, hogy a...

Mással is előfordult, hogy a szülei gyerekként kezelték megint miutánn kénytelen volt valami miatt hazaköltözni?

Figyelt kérdés
Jómagam 34 éves vagyok 2 éve elváltam,kénytelen voltam Anyámhoz költözni(a lakás amiben laktunk a férjemé volt),mert a fizetésem nem elég arra,hogy egyedül lakást béreljek.Előtte 7 évig nem laktam otthon.Lassan már kezd az agymara menni,mindenről tudni akar,hová megyek,mint csinálok,kivel beszélek,mikor érek haza...Ráadásul látom,hogy a "lovagjelöltek" se túl lekesek ha meghallják,hogy Anyámmal lakom...Vagy itt mindenki akkora mázlista hogy örököl nagyszülőktől lakást,tudnak neki a szülők venni(de lagalább besegíteni),vagy többszáz ezret keres,hogy a mai árak mellett tud bérleni legalább egy garzont?Budapesten az már alsó hangon 70+rezsi... Teljesen kilátástalannnak kezdem látni a helyeztem...

#szülő #akás
2016. júl. 24. 16:40
1 2 3
 1/25 anonim ***** válasza:
60%
Egy darabig biztosan nem változnak az albérletárak, úgyhogy szerintem meg kellene beszélned anyáddal ezt a dolgot. A pasiknak nincs lakásuk? Szerintem érdemesebb neked felmenni hozzájuk :)
2016. júl. 24. 16:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/25 A kérdező kommentje:
Na arra valóban jó a dolog,hogy így ki lehet szűrni a nős pasikat(akik mindenáron hozzám akarnának feljönni).De nem is ez a fő gond,hanem,hogy senkinek nem kell egy 34 éves nő "egzisztencia" nélkül...A lakással rendelkező független pasasok a huszonéves csajokra vadásznak,nomeg attól félnek,hogy rögtön a börönddel fogok odarohanni már másnap...Volt akitől megkaptam,hogy milyen szerencsétlen vagyok,hogy még egy garzonra se "tudtam lehúzni" a volt férjemet,más nőknek ha máshonnan nem legalábbb ebből van lakásuk ennyi idős korukra...Hát csak pislogtam...De nem is ez a kérdés lényege :)
2016. júl. 24. 17:00
 3/25 anonim ***** válasza:
67%
Engem érzelmileg zsarolnak, visszahúznak és apám irányítani akar (még mindig). Nincs az az isten, hogy újra együtt lakjak velük. Nem kötelező egyedül bérelned 70+-ért lakást, keress magad mellé szimpatikus ember(eke)t, akikkel szívesen bérelnél közösen egyet.
2016. júl. 24. 18:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/25 A kérdező kommentje:
Hát őszintén 34 évesen nem gondolnám opciónak a "koli-feelinget".Ráadásul nem is tudom hol találnék ehhez korban hozzám íllő társakat(azért 10 éve dolgozó emberként bulizós egyetemistákkal nemigen szertenék összecuccolni.)A korban hozzám illők meg már vagy családosak,vagy valóban van saját lakásuk,meg még az elvált kisgyerekes anyukák költöznek néha össze,de nem szeretném más gyerekét persztrálni......Még átmenetileg akár működhetne pár hónapig / évig,de hosszútávon szerintem ez sem megoldás...
2016. júl. 24. 20:53
 5/25 anonim ***** válasza:
21%

Mi tartott vissza eddig hogy nincs egzisztenciad?

Egy no soha soha ne tamaszkodjon fuggjon egy ferfitol pont ez okok miatt.

Itt az ideje hogy tanulj kepezd magad formald a sajat eleted.

Hajra

Pasizas meg raer ha sinen vagy

2016. júl. 24. 22:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/25 anonim ***** válasza:
44%

2. vagyok

Én majdnem 30 leszek, mire végzek az egyetemen (orvosi), mire szakorvos leszek, nagyjából veled leszek egyidős. Mivel a rezidensképzést majdnem biztos, hogy itthon fogom megcsinálni, abból a fizetésből is max. arra fogja futni, hogy valakivel/valakikkel együtt béreljek lakást.

Nem értem, mi ezzel a gond. Ha találsz hozzád hasonló kaliberű embereket (nem bulizó huszonévesekre gondoltam), szerintem sokkal, de sokkal jobb, mint egyedül bérelni lakást. Jóbarátok élőben :)

Szerintem a harmincasok közül jó néhányan járnak hasonló cipőben, találnál jelentkezőket egy jó helyre. Persze idő, meg alkalmazkodni kell a másik életstílusához, de szerintem még mindig jobb, mint a családdal szenvedni.

És nem, nem mindenkinek vesz apu-anyu saját lakást, nem is keres mindenki több százezret, csak sokan hajlandók ilyen-olyan kompromisszumot kötni.

2016. júl. 24. 22:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/25 anonim ***** válasza:
6%

Ha egy 30+ korú nö "kénytelen" a szüleihez költözni, akkor az nem felnött, hanem gyerek.


Egy felnött SOSEM kénytelen a szüleihez költözni, hanem megoldja a lakhatását egyedül.

Ha nincs pénzed egy lakást bérelni, akkor keress egy szobát, de ne menj anyád nyakára.

2016. júl. 25. 07:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/25 anonim ***** válasza:
31%

"Hát őszintén 34 évesen nem gondolnám opciónak a "koli-feelinget"."


És anyuka nyakára beköltözni, mint egy kisiskolás, az inkább opció?

2016. júl. 25. 07:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/25 anonim ***** válasza:
76%
Na látom osztjákok itt bőven a kérdezöt...És aki azért lakik otthon mert a szülei betegek/munkanélküliek/nem birnák fizetni a hitelt,és kétféle ő se tud fizetni(mert nem keres százezreket-akkor sem ha diplomás,szóval karcos már a tanulni kell(ett volna) duma...?Én is hasonló helyzetben vagyok,tanárként a fizum nem hozza le a csillagokat,Anyám már nyugdíjas...Örülünk ha ketten ki fizetjük a rezsit meg a hitelt(tudom nem kellett volna hitelt felvennie,de akkorban ebbe egyetemistaként nemsok beleszólásom volt).Akkor most én is "Anyuka nyakán élő" gyerek vagyok?Szerintem sokkal gyerekesebb aki elrohan egy társbérletben huszonévesekkel(vagy magukat annak érzökkel) viháncolni a szüleit meg hagyja nyomorogni mert ő mekkora felnőtt...31/N
2016. júl. 25. 08:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/25 anonim ***** válasza:
42%
6-os na igen sokan pont ezt szeretnék kihagyni,hogy jobarátok/Éjjel nappal Budapest élőben...És meg is értem.Nem mindenki társasági ember,annak egy ilyen rosszab lehet mint a szülő(k).
2016. júl. 25. 08:17
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!