A 2 gyerekes családokban mindig a nagyobb gyerek az elhanyagoltabb és a 3 gyerekesbe pedig a középső?

19. Egyáltalán nem igaz amit írsz, szerencsés családban nőttél fel. Gondolj csak bele abba, hogy ahol 1 év van a két gyerek között ott az idősebb mennyi ideig lehetett a "kisgyerek"? Elárulom: kb. semeddig, mert szinte még meg se született de már ott volt anyukában a következő, a "kicsi".

Normális családban az lenne az ideális, hogy mindegyik gyereket ugyanúgy szeressék a szüleik, ugyanannyit kapjanak, de sajnos ez sok esetben nem megvalósítható, akár tudat alatt is kivételezhetnek (pl. jobban szeretik a fiúkat, így a fiú előnyt élvez), leírom a saját történetemet:

Nálunk én vagyok a legidősebb, 14 hónap van köztem és a húgom között, így hát mindig én voltam a nagyobb, akinek önállónak kell lennie, hiába voltunk már nagyobbak (pl. 8 és 9 évesek), én akkor is a nagy voltam, akinek pl. saját magának egyedül kellett rendet raknia a szobájában, felporszívóznia, stb. -ami egyébként nem lenne gond - de a húgom még "kicsi" volt, így elég rosszul esett átélni, hogy én nem mehetek játszani addig, míg nem raktam rendet a húgom meg játszott, míg a szüleim összepakoltak helyette. Persze a húgom erre rá is jött, hogy vele kivételeznek, így próbálta kijátszani a szüleimet, ha bármit csinált úgy állította be, hogy mintha én csináltam volna. A "tetteken" kívül még az is közbejátszott, hogy több dolgot megkapott: pl. én sose kaptam új ágyat, anyámék lestrapált ágyát kaptam meg, amit ki akartak dobni, a húgom kapott újat, apám sokszor elvitte csak úgy vásárolni ruhákat, mikor kicsi volt játékokat, a jogsit is kifizették neki. Persze az elkényeztetés eredményeként jelenleg szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik és eladóként dolgozik, a szüleim kiegészítik a fizetést, arra próbálják rávenni, hogy menjen főiskolára. Én mikor jelentkeztem egyetemre anyám ki akart dobni itthonról, hogy nem fogok annyit tanulni, menjek el dolgozni és költözzek el otthonról, az egyetemet munka mellett végeztem el. A következménye az, hogy jelenleg én 23 éves vagyok, ő 22 és kb. 8 éve nem beszéltünk, még mikor otthon is laktunk akkor is csak voltunk egymás mellett, de nem szóltunk egymáshoz. Természetesen a szüleim szerint én vagyok a hibás amiért nem beszélünk, nekem kellene kezdeményeznem, de hogy őszinte legyek nekem semmi kedvem vele beszélni. Már próbáltam nekik elmagyarázni , hogy mi az oka ennek, baromi rossz nevelést alkalmaztak, de a mai napig nem értik, elmondásaik alapján ők nem tettek kivételt a gyerekeik között.

Persze tűnhet úgy, hogy féltékeny vagyok rá, mert kicsi, de nem. Rajta kívül van még egy 19 éves öcsém, vele teljesen normális a kapcsolatunk, ő sosem kapott többet csak amennyit egy normális nevelés esetében kellene, őt nevelték a legnormálisabban négyünk közül. Ugyanis van egy 10 éves öcsém is, ő szintén a kis kedvenc, mindent megkap, szinte alá vannak rendelve neki a szüleim, rossz nézni, de szerencsére engem ez már nem érint olyan szinten. A párom is látta, hogy milyen nevelést alkalmaznak (vagy nem alkalmaznak) esetében, el volt borzadva. Próbáltam jelezni a szüleim felé, hogy az ilyen gyereknevelésnek nem lesz jó vége, de nem igazán foglalkoztatja őket. Pl. a 10 éves öcsémhez nem lehet hozzászólni ha épp olyan kedve van, egész nyáron a laptop előtt ült mint valami kiskirály, ha hozzászól az ember ő hisztériás rohamot kap, erre a szüleim felkapják a fejüket és rögtön az öcsém védelmébe lépnek bárki is legyen a "zaklatója", hogy ne piszkálja őt. Valószínűleg vele sem fogok a jövőben túl erős, mély testvéri kapcsolatot ápolni.

Sosem értettem, hogy a húgommal miért kivételeztek, arra jutottam, hogy anyám talán azért, mert szőke volt a haja kiskorában és mániája a szőke haj, kék szem, így ha kék szeme nem is, de szőke haja volt. Természetesen időközben egyre jobban barnult a haja, kb. 10 éves korára világosbarna lett, jelenleg pedig középbarna, de anyám ezt még mindig szőkének látja. Apám részéről pedig csak azt az indokot találtam, hogy ő is másodikként született, ezt többször is hangoztatta az évek során, hogy mindketten másodikok és össze kell tartaniuk.

A legkisebb öcsém születésénél már 40 és 42 évesek voltak, elkényeztetik, mert utolsó gyerek, igazából engem már nem érint a dolog, de nagyon rossz nézni, hogy hogyan teszik tönkre egy kisgyerek jövőbeli életét a rossz nevelésükkel.