Kifog hatni a jovomre az hogy milyen csaladban nottem fel? Vagy ugyanolyanok a lehetosegeim mint barkinek?

Kihathat. De nem feltétlenül. Legfeljebb többet kell tenned bizonyos dolgok eléréséért.

Én elég rossz körülmények között nőttem fel. És most sokkal jobb életem van, mint amire valaha is gondolni mertem volna.

Sok tanulás és jó munka eredménye. Párkapcsolatokban is igyekeztem, hogy ne a szüleim példáját kövessem.

Az életedért TE felelsz, csak is Te!

Ki lehet törni ebből az életből, tudom hogy nehéz, de a sok tanulás, munka, kitartás meghozza a gyümölcsét. A lényeg, hogy soha ne add fel! Ha valaki megpróbálni visszahúzni, ne foglalkozz vele, csak menj előre! Azzal foglalkozz, hogy neked mi a jó, nem pedig másnak. Én drukkolok neked,megérdemled.:)

Ki táplálja ezt beléd, hogy elrontod az életed?

Szerintem valakitől folyton ezt hallod és ez téged mélyen érint.

Miért rontanád el az életed? Csinálsz valami nagyon gáz dolgot? Drogozol? A testedből élsz?

Bűnözöl? Illegális tevékenységekben veszel részt?

Nyilván nem, mármint ahogy és amiket eddig leírtál. Akkor miért gondolod, hogy elcsesztél bármit is?

Mondok neked valamit. Sok 18-19 éves ember érettségi után azonnal munkát keres és elkezd dolgozni, mert elegük van a szüleikből meg a folytonos papolásból. A munka segít felnőni. Rádöbbent dolgokra. A legtöbb ilyen ember, 25 éves kora előtt elkezd egy főiskolát. Akár fizetősen is ha megteheti, mert olyan a fizetése. Aztán elköltöznek albérletbe és mennek tovább a saját életük és céljaik felé. Sosem késő. Én 26 évesen kezdtem el az alapképzést fizetősen és megcsináltam, 4-es diplomám van. A középiskolában 2-3-as között mozogtam. 30 éves koromra megszerettem a tanulást és jól megy most is.

Nekem szinte ordította az egész családom, hogy nem lesz belőlem semmi, csak egy útszéli. Látták rajtam, hogy ezzel mélyen megbántanak és bántani akartak. Ennyit tudtak.

Tény, hogy 17-19 évesen nem szerettem tanulni, utáltam a sulit is.

Mostanra viszont már mesterképzésre járok egyetemre, családom, saját háztartásom, saját életem van amit nagyon szeretek. A hétköznapokat is. Alig vártam, hogy felnőtt legyek és igen, nem szerettem a gyerekkorom. Minden családban vannak problémák. Vagy hagyod hogy maguk alá temessenek, vagy lerázod magadról és mész tovább a célod felé.

Nem a szüleid, vagy a családod határozzák meg, hogy ki vagy, hanem az hogy TE kinek érzed magad és mi a célod az életben.

De hagyd, hogy azt sugallják neked, hogy nem lesz belőled semmi. Ez egy orbitális hazugság. Bármi lehet belőled, csak tőled függ. Koncentrálj arra mi a célod, erősítsd meg magad és tedd amit tenned kell.