Van köztetek olyan, aki valamelyik szülőjével, vagy a gyerekével vagy a testvérével nem tartja a kapcsolatot?

A bátyjámmal mert bántalmazta édesanyánkat

A bátyámmal, mert gyerekként bántalmazott fizikailag is, felnőttként pedig állandóan azt éreztette, hogy semmire nem vagyok jó. Pedig a feleségéhez vagy az általa ismert nők többségéhez képest egy szuper nő vagyok, de bármit csináltam, az nem volt jó. Ha valamiben tényleg hibáztam, akkor meg úgy beszélt velem, mint egy kutyával. Aztán eldöntöttem, hogy én egy ilyen bunkónak nem keresem a kedvét és megszakítottam velük a kapcsolatot. Életem legjobb döntése volt.

pls * Apám Testvérével és családjával.

Apámmal és a három bátyámmal. Apám és a felesége még házasok voltak, amikor megszülettem, és persze az "el fogok válni tőle" meséből se lett semmi. Sosem kaptam tőle egy jó szót se, így 15 évesen teljesen elutasítottam és megszakítottam vele minden kapcsolatot. A féltestvéreimmel azonban még egyszer se találkoztam, ezt viszont bánom.

Apámmal,mert a nevelőanyám (egyébként apám is...)bántalmazott.Már nagykorú voltam,mikor a gyámügy feljelentést tett ellene,mert akkor a húgom még kiskorú volt és otthon lakott.A bírósági ítélet óta Ő nem beszél velem...

Hugomal,ő nem keres engem ,én sem őt .

A férjem (és persze én is) az apjával és anyjával. Após simán elmebeteg, uralkodási mániás, elviselhetetlen ember, anyósom pedig a bábja. Tönkre tették a férjem és testvére gyerekkorát, de be nem ismernék, mindenki más szemét, csak ők nem. Az unokáik sosem érdekelték őket (egy-egy nálunk és sógornőméknél), de 5 év után eljárást tudtak indítani nagyszülői láthatásért (jelzem 5 év alatt egyszer sem látták a gyereket, saját akaratukból), csak hogy minket zaklathassanak. Feljelentgetnek itt-ott, leveleket irkálnak, nem hagynak nyugodtan élni.

Az alkoholista szüleimmel, akik egész gyerekkoromban lelkileg és fizikailag is bántalmaztak, már több, mint 10 éve nem tartok semmilyen kapcsolatot, amióta elköltöztem. Egyáltalán nem bánom, ez már így is marad.