Az idos szulo ellatasa kinek a feladata? Ezt ti hogy oldajtok meg?

Ha a szülők nem akarnak öregek otthonába menni vagy nem lehetséges, akkor aki ráér éppen, segítsen a házimunkában. Nálunk ez így megy. Nálunk meghalt már a nagypapa, a nagymama idős, egyedül van otthon, de közel lakunk, a fia időnként kitakarít náluk, a lánya a bevásárlást intézi, mikor elmegy bevásárolni, neki is megveszi, amit felír.

Akkor a nyugdíjából (esetleg némi támogatással) ápolót kell mellé fogadni. Vagy marad az öregek otthona, ami nem feltétlenül egy rossz hely, csak sok öreg irtózik a gondolatától.

Dédimamámat először a nagyival közösen láttuk el. Anya bevásárolt neki, én hoztam menzáról a meleg ételt, mama ránézett, takarított, ügyeit intézte stb. Amikor már rosszabb lett az állapota, akkor a 2 lányánál lakott felváltva, délelőtt 'nyugdíjas napközibe' vagy 'a klubba' ahogy ő mondta. 96 éves volt amikor elment, addigra az érmeszesedés miatt már alig ismert meg.

Ezért van a család. Nyilván ha pl. 200 km-re laksz, az szívás. Vagy magadhoz tudod venni, vagy marad a idősek otthona.

Ez megbeszélés kérdése, de unokától nopláne klasszikus gondozás nem várható el. Nagyszüleimet anyukám ápolta az én segítségemmel, egy egbéletre elég volt mindenkinek. Édesanyámnak van saját, tehermentes lakása (ahogy azért Magyarországon a legtöbbeknek van, pláne öregségükre). Mi megbeszéltük, hogy ha arra kerülne a sor, akkor az elsősorban az ő kényelmét, ápolását, méltóságteljes öregkorát szolgálja és nem arra való, hogy örökösként a markunkat tartsuk, ha eljönne a vég. Így ha olyan állapotba kerül, ami már szakképzett segtséget igényel, vagy csak egyszerűen nem akar a terhünkre lenni (ezt ő mondja így, ez a veszzőparipája, fél, hogy "gondot okoz" majd, lassan 70 éves),akkor eladjuk a lakását és az fedezi a "bekerülési" összeget, egy jobb magánintézménybe (nem nagy értékű a lakása, de olyan kb. 9-10 milliót ér mai áron) a nyugdíja pedig egészen jó,így ha ezen felül még van havi összeg, arra nagyjából elég lenne, meg persze ki is egészítenénk. Már ki is nézte hova menne, (felvette az itnézményvezetővel a kapcsolatot, meg is nézte, megbeszélték a bekerülési protokollt) inkább néz ki welnessnek, mint otthonnak, jelenleg 7-8 millió körül van, amit "le kell rakni" (ez az összeg sem állandó, életkortól és az ellátás jellegétől is függ)és a havi díja is kábé 50 ezer lenne a nyugdíján felül, azt kettédobjuk majd nővéremmel és persze látogatjuk rendszeresen, heti több alkalommal. Ő dönti el, mikor akar menni, ezt tiszteletben tartjuk természetesen és azt is megbeszéltük mi a teendő, ha neadjisten' hirtelen romlana annyira az állapota, hogy nem bírna objektíven, felelősen dönteni a továbbiakról. Nagyszüleimnél borzasztó volt a vég (alzheimer stb...), pelenkázás, teljes leépülés, én sem kívánom az olyan, vagy hasonló ápolást a gyerekeimnek évekig és nem is fogadnám el. Megbeszéltük családilag, hisz több éves otthonápolós tapasztalattal a hátunk mögött már van rálátásunk. Mindenki otthonba megy,az élete munkája erre való elsősorban, nem arra, hogy halálakor eladjam és az én életemet könnyítse meg. Könnyítse meg annak, akit ez valóban megillet, aki megdolgozott érte.