Tényleg egy "aljas szemét nő" lennék, amiért a gyerekem jövője és a saját jövőnk fontosabb a kutyánknál?
Normális környéken szeretnénk felnevelni a jövőre iskolás kisfiúnkat. Ahol most lakunk, jó szakmával is csak éhbéres munkát végzünk mind a ketten a férjemmel, a vállalatok sajnos sorra zárnak be. Rendszeresen szorulunk a szüleink támogatására mindkét oldalról. Ráadásul az iskola, ahová a fiunk járna majd, többségében kisebbségi diákokat nevel, akik agresszívek. Rendszeresek a botrányok az iskola körül.
Sokan vágták már a képünkbe, hogy a semmire vállaltunk gyereket, ami nem igaz! Attól még, hogy nem vagyunk diplomások, nekünk is jár a boldogság. Nem mi tehetünk arról, hogy munka lehetőség nulla ezen a helyen. De nem akarunk így élni örökké, tehát minden összejött ahhoz, hogy kimondjuk, költözni kell!
Innen jön a kutyás probléma. Egy messzebb lévő nagyvárosban kerestük az új jövőnket. Úgy néz ki, mindkettőnket felvesznek egy jobb munkahelyre. Egyelőre bérelni szeretnénk egy lakást, aztán majd ha biztos lesz a helyünk, eladjuk a jelenlegi házat (ha el tudjuk!) és vennénk egyet abban a városban. Gondolom a legtöbben tudjátok, hogy bérelt lakásba nagytestű kutya nonszensz. Ezért úgy döntöttünk, hogy jó gazdát keresünk a gyönyörű, német-juhász kutyánknak. Szerettük volna, ha olyan veszi át tőlünk, akit ismerünk, ezért a facebookon hirdettük meg. Azóta kapjuk a sok negatív kommentet a bejegyzésünk alá, hogy
"remélem majd a gyereketek is lepasszol titeket valahova idős korotokban"
"Aki egy kutyáról sem tud gondoskodni az nem lehet jó anya, sajnálom a fiadat"
és hasonlók.
Nem értem, miért ilyen kegyetlenek velünk az emberek? Mi csak élni szeretnénk egy boldog családban most, fiatalon, amikor itt van az ideje és nem negyven felett. Nincsenek nagy kívánságaink :(
válasza:
válasza: válasza: válasza:Gondolom valami faluban, kisvárosban laksz. (Nincs sok munkalehetőség) És még nem tanultad meg, hogy milyenek falun az emberek? Nem kell velük foglalkozni, úgy is elköltöztök, akkor meg miért érdekel, mit gondolnak?
Nagyon bátornak kell lenni, ahhoz, hogy valaki gyerekkel nekiinduljon, ti azok vagytok. Becsülöm azokat az embereket, aki nem azt mondják 70 évesen, hogy egész életemben abban a gyárban güriztem, ahol kezdtem, nem mertem lépni, kényelmesebb volt inkább elvegetálni, mint egyszer a sarkamra állni és küzdeni, törekedni, hogy jobb legyen.
Ti olyanok vagytok, akik nem akarnak beletörődni, hogy csak ennyi jutott, küzdeni akartok. Ezt a bátorságot irígylik tőletek sokan.
Ismerem, milyen érzés, a te oldaladon állni. 10 évvel ez előtt mi is eldöntöttük párommal, hogy nekivágunk a nagyvilágnak. (Mi külföldre költöztünk) Hát volt is sok hasonló ember körülöttünk, akik csak fkázni tudtak. Nem nagyon izgat, ki mit gondol. Tettem, amit helyesnek láttam, és nem bántam meg...nem mondom, hogy fenékig tejfel az élet, és azt sem, hogy ha nem lépem meg, alakulhatott volna akár jobban is...mert ki tudja, de büszke vagyok rá, hogy megtettem és küzdök az életben maradásért.
válasza: válasza: válasza:Látod, aki nem lelkizik rajta, hanem kiteszi az autóból, távol otthonától, az nem kap negatív kommenteket a facebookon!
Nézd, itt a gyakorin is néha egész értelmes válaszolók jönnek össze egy kérdésnél, sok másnál meg agyhalottak és elmebetegek keveréke uralja a témát.
Nem nagyon ismerem a facebook világát. Azt írod, azért ott hirdettétek meg, hogy ismerőshöz kerüljön. Eszerint ismerőseitek írják a negatív kommenteket? Én egytől egyig törölném őket, ill. élőben sem fogadnám többé a köszönésüket sem.
Lehet, hogy inkább élőben kéne ismerősöket megkérdezni. Pl. ha még élnek szüleitek, ők nem fogadnák szívesen?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!