Jogos, hogy szégyellem, vagy szemét barát, ismerős vagyok? Hajléktalanság saját hibából.

Pár évvel ezelőtt megismertem egy férfit. Az ismerősöm ismerőse volt. Aztán kutyasétáltatás közben sokszor találkoztunk, együtt sétáltunk, sokat beszélgettünk. Tudtam, hogy rossz körülmények között él, nem megy el dolgozni bár tehetné, mert szakmájában nem tud elhelyezkedni, lejjebb meg úgymond nem adja. Egyszer szoc. munkára elment de pár nap után eljött, mert egy kicsit takarítani is kellett volna. Teljesen fel volt háborodva, Ő egy neves szakközépiskolába járt!!!! Bár nem értettem ezt a nagy egót egyébként szimpatikus volt,mindenről lehetett vele beszélgetni.Ráhagytam a dolgot. Pár napja telefonon közölte, hogy kilakoltatták. Borzasztóan megdöbbentem. Miért? Hát mert évek óta nem fizetett semmi költséget. A póstáját /gondolom felszólították/ meg nem vette át.Ezt én nem tudtam. Őszintén sokkol a dolog, nem sajnálatot érzek, hanem teljesen fel vagyok háborodva. Egy munka képes ember, hogy tudja igy elhagyni magát! Más is volt mélyponton és tudott újrakezdeni, úgyhogy úgymond lejjebb adta, és nem esett le az aranygyűrű az ujjáról. Most sem akar elmenni sehová dolgozni, és szállóra sem megy be, mert hát "olyanok" közé Ő nem megy. Ajánlottam neki, menyjen el másik városba ha itt ennyire szégyell "egyébb" munkát végezni. Nem. Ő a szülővárosából sehová nem megy, csak papír, ill. portai munkát lenne hajlandó végezni, szállóra sem megy. Mini lakást is kaphatna, ja de akkor köteleznék, hogy dolgozzon!!!! Mondom jól beolvastam neki, most viszont én szégyellem, hogy ilyen emberrel haverkodtam. Különben meg sajnálom, hogy lehet valaki ennyire rugalmatlan. Hogyan lehetne jobb belátásra bírni?