Megtennétek keresztszülőnek testvéreteket, ha ő előzőleg titeket választott, de te nem szívesen választanád vissza? Az ok lent.

Majd 9 évvel ezelőtt a nővérem engem választott keresztanyukának. (Hivatalosan meg is lett keresztelve) Első szülött gyermeke. Most én fogok 2 hónap múlva szülni, valószínű, hivatalosan nem lesz megkeresztelve, csak mondva lesz, hogy xy a keresztszülője. Én akkor úgy gondoltam, hogy vissza fogom választani, ez evidens. Azóta felnőttem, és látom, hogy milyen ember a nővérem. Tavaly novemberben ismét szült egy kisbabát. A két lánnyal (mind a két gyermek lány) nem foglalkozik, épphogy csak ellátja őket. Tudom, hogy a nagyobbik már 4 éves korában maga kente meg a vajas kenyerét reggelire (mondván tanuljon önállóságot) Én külföldön lakom már majdnem 3 éve. Tavaly, mikor hazamentem, a kislány nagyon örült nekem, elmentünk bicajjal a játszóra, még soha nem volt bringázni így. Azt mondta "ez volt életem legjobb bicajozása" :D Ő játszott, én nem győztem fényképezni, mert az anyjának nincs róla fényképe, csak pár. (Vettem neki albumot, hogy majd telirakja képekkel, azt mondta rá a nővérem, hogy ők nem szoktak fényképezni) Hazamentünk szépen, annyira szófogadó gyerek. Ujjongva mesélte volna az anyjának, hogy mit csinált a játszón. Erre leordította a fejét, s nekem mondta, hogy nagyon el van szállva magától mostanában a kislány, amióta hazajöttem látogatóba. (Csak örült nekem, nem csinált semmi rosszat) Kikeltem a védelmére, mert leszidta valamiért, amit nem követett el, erre azt mondta, nem baj, már úgy is megérdemelte, hogy letolja. Mindeközben ő a számítógép előtt ül EGÉSZ NAP. JÁTSZIK. A kisebbik baba állandóan a kiságyba van, mikor hazalátogattam, megláttam őt, először életemben élőben, és rögtön kivettem a kiságyból. Annyira jó baba. Egy nyikja nem volt, és közben a nővérkéje sem nyavajgott, hogy vele foglalkozzak. Erre a nővérem azt mondja, hogy ne vegyem ki a kiságyból, mert elkényeztetem, és vele tolok ki, mert én visszamegyek Angliába, ő meg itt marad egy elkényeztetett babával. Először láttam, és ne vegyem ki a ksiágyból azt az édes kis tündérkét:( Keresztlányom könyörgésére ott aludtam náluk, ott aludt mellettem, el se engedett, annyira ragaszkodó. Azzal a kis plüss állattal alszik minden éjjel, amit én küldtem neki haza ajándékba, úgy meghatott, mikor láttam, hogy tetszik neki. Amikor elmegyek hozzájuk, a szívem szakad meg. Mondta a kislány, hogy megy úszás órára. Másnap reggel volt. Mondom neki, gyere, csináljunk reggelit, egyél valamit előtte. Kinyitom a hűtőt, szó szerint nem volt benne semmi. Nézem a kenyeres tartót, egy deka kenyér sincs. Ez mindig így szokott lenni, ahányszor elmegyek hozzájuk. És nem azért nincs kaja a hűtőben, mert nincs rá pénz. Mindig úgy rendelnek kaját, mert a nővérem nem főz. A keresztlányom csak akkor jut főtt kajához, ha a mamánál, tatánál van, vagy az apjánál. (4 éves volt, mikor elváltak nővéremék) A nővérem nem hajlandó dolgozni sem. Mikor apu megkérdezi tőle, hogy mikor akar már elkezdeni dolgozni, akkor az a válasz, hogy elkezd sírni, hogy ő nem akar dolgozni. (egy másik férfi tartja el, aki ezt eltűri, a második kislány apukája, de ez egy másik történet) Életében nem dolgozott még pár hónapnál többet. Nem csinál házimunkát. Tiszta kosz minden náluk, szanaszét hever a szennyes, kupleráj van az egész házban. (40 négyzetméteres lakás!) A mosógépet szinte akkor pakolja ki, mikor a következőt berakja. Volt már úgy, hogy elmentem hozzájuk, és láttam, hogy villog a mosógép. De elfelejtettem neki szólni. Másnap délután, mikor mentem haza, még mindig villogott a mosógép. (egyszer velem is megtörtént, délután pakoltam be a gépet, kábé este 8-ra volt kész, de elfelejtettem, és éjfélkor ébredtem fel, a holdfénynél teregettem, nehogy a párom felébredjen:D) Szóval van, hogy elfelejti az ember, de náluk mindig villog a mosógép, de komolyan, akár hányszor mentem:D Leckét írni nem ül le a kislánnyal nővérem. A párja egy hónapot dolgozik külföldön, egy hónapot otthon van. Ha ő otthon van, ő szokott leülni a kislánnyal leckét írni.

Összegezve, egy keresztszülő feladata az, hogy néha foglalkozzon a keresztgyerekével, de ő nem fog, hiszen a sajátjaival nem foglalkozik.

Ja még egyet elfelejtettem: Egy éve voltam otthon. Próbáltam vele beszélgetni, de sajnos csak egy hetünk volt a személyes találkozásra. Az egy hét alatt nem sikerült vele 3-4 mondatnál többet váltanom, annak ellenére, hogy minden nap voltam ott. Azért nem, mert ő játszott a gépen, és hiába szóltam hozzá, nem reagált. Nem tudom vele tartani a kapcsolatot se. Sms-t írok neki, nem válaszol, mert drága. Vonalasuk nincs, pedig azt tudnám hívni olcsón. Interneten van msn, skype, de nem reagál soha az üzeneteimre, ha fenn van, és csörgetem, akkor sem reagál. Soha nem ír egy sort se vissza. Iwiwen se tudok neki üzenni, mert pl január óta nem jelentkezett be. Így az unokahúgommal csak akkor tudok társalogni, ha az apjánál van. A másikkal nem. Őt már egy éve nem láttam, új fotót róla öcsémtől kaptam.

Szerintetek mit csináljak? Megválasszam őt keresztanyának? Párom erőssen tiltakozik, de ő egyke, és nincs is olyan barátunk, aki betölthetné ezt a szerepet.

Igazság szerint inkább húgomat tenném meg keresztanyának. 15 éves. Egyedül vele szoktam rendszeresen beszélgetni.

Mit tennétek?

Bocs, hogy nagyon hosszú voltam.