Gyerekkorodban volt olyan, hogy megszégyenítettek vagy megaláztak büntetésből a szüleid vagy a tanáraid?

egyik tanárom többször és mindkét szülőm, igen

18/L

Igen. Szülők és tanárok is.

Szülők nem igen törődtek velem. Apám gyerek koromban ivott is. Sok pénzt elivott. Ami a legrosszabb volt, hogy erőszakos is volt mellette. Minden marhaságért megbüntetett, olyanokért is, amihez semmi közöm nem volt. Előfordult, hogy elaludtam, majd arra ébredtem, hogy pofoz engem. Szörnyű volt ezeket átélni. A péntek és a szombat esték voltak a legszörnyűbbek, mert a fizetése két részletre oszlott: pénteken előleg, negyedik héten meg fizetés. Aztán leszokott az italról (mondjuk rá se volt szokva), akkor baromi nagy csapás volt, hogy alkohol nélkül is ugyanolyan hülye, sőt!

Mindig azt mondogatta, hogy "világra való vagy, csak nem erre", meg "mikor jön meg eszed". Hihetetlenül rettegtem tőle. Szinte átsírtam a gyerekkoromat, s mindig azért imátkoztam, hogy haljak már meg, mert ezt én nem tudom kezelni. Középsuliban már megjött az eszem, akkor kezdtem feltárulkozni, de sajnos azoknak akiknek ezt megtettem ők csak legyintettek és azt mondták, hogy nőjek fel. :S Borzalmas volt. Ezeket az éveket csak úgy hívom: életem sötét szakasza.

Tanárok és diáktársak egyaránt. Általánosban nem igen adtak az én megjelenésemre (a fenti okokból), s ebből bizony voltak problémák. Legszörnyűbb nekem az volt, amikor valaki lopott, s mellettem ülő azt mondta, hogy "X néni szerint Y...", de nem fejezte be a mondatot (Y én keresztnevem volt). Az nagyon rosszul esett. De a földrajz tanár is pikkelt rám, neki is voltak beszólásaik. Középsuliba sajnos kevés volt az, amit hoztam az általánosból. Apám agresszivitása meglátszott rajtam: visszahúzódó és beforduló lettem. Próbáltam volna ebből kilépni, de ilyen családi háttérrel nem tudtam magabiztos menő fiúcska lenni. Utóbbi két év az, ami eltelt megaláztatások nélkül. De szoktam még erről álmodni... és az szörnyű.

-10 éves koromtól kollégiumban éltem, 8 osztályos gimibe jártam, és a nevelőtanárok sportot űztek abból, hogy megszégyenítsenek, mert egy örökké tanulós, befelé forduló, szemüveges, copfos kislány voltam, és rájöttek arra, hogy minél jobban cs.sztetnek a többiek előtt, én annál szótlanabb leszek. Míg a többiekkel négyszemközt beszéltek, ha gond volt velük, hozzám összehívták az egész szobát, becsukták az ajtót, és amikor már mindenki engem figyelt, akkor szégyenítettek meg kb olyanokért, hogy tovább tanultam, mint a kijelölt tanulószoba ideje lett volna.

-22 évesen a legjobb barátnőm ráhajtott a szerelmemre, aki akkor már 5 éves kapcsolatom volt, és még ő küldött el a halál f.szára, hogy inkább a tanulással foglalkozzak (egyetemre jártam), mint a pasizással (ő addigra már lediplomázott)

-Ugyanez a kapcsolatom vallotta be, amikor szakítottunk, hogy ő valójában egész végig csalt engem az 5 év alatt, és mindig mással, aki éppen kéznél volt, csak nem vettem észre, mert nem éltünk együtt

-Családomtól sokszor megkaptam, hogy micsoda lúzer vagyok, és addig mondták, amíg az is lettem. A jelenlétükben most is kétbalkezes vagyok, elejtek mindent, bénázok, egyszerűen nem tudom magam hova tenni, pedig mikor a saját konyhámban, lakásomban vagyok, ott simán megy minden.

-Nem vagyok egy mai csaj, továbbra is szemüvegem van (persze szögletes, elvileg divatos kerettel), a hajam is hosszú, de már nem copfban, ezzel együtt persze nem vagyok szolibarna meg műkörmös, alacsony is vagyok (158 cm) és rengetegszer kapok emiatt beszólogatásokat idegenektől, főleg amikor társat kerestem, hogy biztos azért kényszerülök társkeresőre, mert ilyen alacsony, béna meg egyszerű vagyok, bezzeg a dögös nők nincsenek itt.

Egyelőre ennyi jutott eszembe.

25/L

12:21-es!

Elég sajnálatos hogy csak ilyen negatív dolgok történtek eddig veled.

De sebaj,csomó történelmi figura volt aki korai életkorába "lúzer" volt és később világhírű orvos,tudós vagy államférfi,esetleg színész lett belőle.

Pl:

Volt egy pali régen,akit a gimiben folyton pótvizsgára küldtek,nem sikerült a felvételi vizsgája fősulin,Bécs nyomornegyedében bérelt egy lepukkant kéglit,később rövid ideig hajléktalan lett,nem voltak barátai sem barátnője,alkalmi munkákból és képfestésből tartotta fent magát...

Később,30 éves korában,a háborúban kitüntetett hős katona lett,észrevette hogy meg tud győzni másokat a maga igazáról és jó szervezőkészséggel rendelkezik....10 év múlva a saját népének első embere,Birodalmi Kancellár lett belőle.

Lehet hogy benned is van valami különleges amivel ki tudsz törni a "lúzerségból" és sikeres lehetsz,ha nem is a magánéletben de a saját munkádban.