Volt már olyan, hogy akkor lettetek nagyon jóba a leendő párotokkal, mikor még benne voltatok egy kapcsolatban?

Volt :)

Szakítottam, de nem miatta. Akkroiban csak barátokként lettünk joba :)

Így is, úgy is jártam már. Attól függ, hogy milyen az alap kapcsolat, és erre a másik mivel "kecsegtet". Ha az alap kapcsolat komoly, akkor kevés rá az esély, hogy az új kapcsolat "nagyobb" szerelem legyen, hiszen még mélyen élnek benned a régi kapcsolatod érzései, amiknek a lezárásához időre lenne szükség. Pláne, ha rá is ébredsz, hogy lehet, hogy nyújtja mindazt az új, amit az előző nem, viszont mégiscsak a régi jobb volt, cska nem vetted észre. Vagy addig édes, míg csak ábránd.

Amikor az alap kapcsolat nem komoly, akkor igen lehet, sőt.

Igen, nemrég. :D

2 és fél éves kapcsolat volt. Azt hittem boldog vagyok, és szeretem. Mindenkivel próbáltam elhitetni, még magammal is sikerült.. :)

Aztán jött a jelenlegi párom, akibe sikeresen belezúgtam néhány hét alatt. :) Nem csaltam meg az exet.. bár ő ezt nem hiszi el. :D

7 hónapja vagyok vele, és úgy érzem, hogy ennél jobban nem is dönthettem volna.. :)) Végre boldog vagyok, nem csesztet mindenért.. olyannak szeret, amilyen vagyok! :)

Igaz a fiúk ismerték egymást (köszönőviszony), emiatt kicsit necces volt.. :)

Kedves kérdező is ilyen helyzetben van esetleg? :)

Én mindkettőt átéltem, amiről írsz.

Volt egy megromlott kapcsolatom, fősulis lettem és szerelmes egy új osztálytársamba. Néhány hónap után tudtam, hogy megéri váltani. Szóval volt bizonyos fokú megcsalás, de tény, hogy a volt barátom sokat tett érte az agresszivitásával, hogy akkorra már ez nem volt visszatartó erő. Ennek ellenére amikor már olyan erős volt a testi vonzalom, mindent elmondtam a volt barátomnak, nem akartam úgy lefeküdni mással, hogy volt még barátom. Szóval lefeküdni az újjal a szakítás után feküdtem le, de csókolózás meg hajnalig tartó telefonok és chatelések formájában csaltam vagy 2 hónapig, mire el tudtam dönteni, hogy ezért a szerelemért megéri mindent borítani és kockára tenni.

Aztán az újjal nagy szerelem, őrületes boldogság 1 éven át, utána kisebb problémák. 1,5 év után éreztem először azt, hogy már nem minden tökéletes. Az összeköltözés elég nagy törés volt a szerelmünkben, mert párom azóta nem olyan figyelmes velem. Vannak más dolgok is, amik miatt csak úgy tudtam túlélni mindezt, hogy leváltam róla lelkileg. Ez viszont együtt jár bizonyos fokú elhidegüléssel. Nálam ez idő előtt történt meg, mivel ő a 1,5. év óta nem mutatja a nagyon szerelmes ember tüneteit. Pl. már nem csókolózunk, van gyengédség meg szex meg sok szerelmi jel, de már nem olyan egyértelmű...

Amikor meg hónapokon át levegőnek nézett, akkor tényleg nagyon magányos voltam...És ekkor, fél év kínlódás után tűnt fel egy magas, őrült jóképű pali a színen. A tinédzserkori álmom, mondhatni. Kb. 2 hónapomba telt, mire kivertem a fejemből. Nem volt semmi, néhány bensőségessé vált levélváltáson kívül, de lehetett volna. Nem interneten ismertem meg, úgyhogy nem lett volna lutri élőben is talákozni vele. De én kerültem a vele való találkozást, minél jobban vágytam rá, annál jobban kerültem. Ő is a fősikolán keresztül került képbe, és bizony volt, amikor fél órán át várt rám, meg hasonlók, de nem mentem. Nem beszéltük meg, csak várt rám, hátha...De tudta, miért nem akarok vele találkozni.

Akkoriban a szerelem emléke volt az, ami olyan erősen a meglévő barátomhoz kötött. Nagyon nagy szenvedély volt és az, hogy bennem elmúlt, legalább annyira fájt, mint hogy a páromban már előbb véget ért.

Nem akartam ezt újra átélni senkivel. Ha elmúlt, elmúlt, de azt szerettem volna, hogy maradjon tisztának az emléke. Aztán 2 hónap után kijózanodtam, és ahogy elmúlt az új vonzalom, úgy szerettem vissza a régibe, a jelenlegi barátomba. Én most megint őrülten szerelmes vagyok belé, ő meg szokás szerint kevésbé belém.

Az én esetemben úgy történt, hogy egy alapjában véve jó kapcsolat, ami nagyon nagy szerelemmel indult, még akkor is meg tudott óvni a félrelépéstől, ha már problémák is vannak benne.