Hogyan mondjak fel egy családi vállalkozásban?

Elmondod, hogy szeretnél valami mást is kiprobálni. De ha szükségük van rád akkor szivesen segitesz..

De amúgy fura, más családi melóra vágyna, ami totál eg ybiztos munkahely, hiszen a magad úra vagy, meg magadnak dolgozol..És te mégis másra vágysz..

Jah értem, hát hogyha nehéz eset a családod akkor, simán ahogy már irtam. De előbb szerintem szerezz egy másik melót és amikor az tutira meg lesz, akkor mondd el, hogy mást is szeretnél csinálni, de besegitesz. És ha nem akarsz besegiteni se, akkor lassan kihagyod. De előre segitesz ha kell, aztán majd ráfogod, hogy sok melód van és egyszer vége lesz.

-első-

Ez akkor tényleg bonyolult lehet.Ha annyira konzervatívak a szüleid,akkor szerintem egy darabig ne számíts semmi jóra.Gondolok itt egy kis puffogásra,haragra,esetleg ha belebuksz az új munkába akkor "Én megmondtam..." kezdetű mondatokra,amik valljuk be,nem esnek igazán jól a lelkünknek.

DE!

Soha nem fogod tudni a saját életedet élni,ha nem tudsz nemet mondani.Az idő mindenre gyógyír.

Szerintem csak akkor mondd el nekik,hogy mit szeretnél,mikor már tényleg biztos lesz a dolog.És akkor se őket hibáztasd azért,hogy munkahelyet váltasz,hanem mond el,hogy másra vágysz.biztosan meg fogják érteni,ha mást nem egy kicsit később!

Szia! NAGYON hasonló cipőben járok, csak 35 évesen. Rengeteget beletettem a szervezetbe, és éreztetik is velem, hogy gyakorlatilag a vállamon nyugszik nagy része a jövőnek. De tudom, érzem, évek óta, hogy mennem kell. Iszonyú szenvedés. Nem tudok rendesen koncentrálni már, hanyagul dolgozom, és furdal a lelkiismeret, hogy ezért pénzt veszek föl (azelőtt 150 %-osan teljesítettem).

Lépj, menj el, nehéz lesz, de mielőbb, mert úgy jársz, mint én. Nem a te felelősséged, hogy ők mit képzeltek el. Találtam egy jó mondást: "A szülő két dolgot adhat a gyerekeinek: gyökereket és szárnyakat." Hát, nekem gyökerem rengeteg van, már fojtogatnak is, de szárnyakat nemigen kaptam. Most már élni akarok vele. Lépj, örülj a lehetőségnek (én is örülnék, ha kapnék álláslehetőséget, annyira bátor még nem vagyok, hogy magam keressek, ill. amit szívesen csinálnék, abból sajnos nem lehet megélni kezdetben), szeresd őket, köszönd meg az eddigi lehetőséget és menj. Sok sikert!