A nagycsaládosok zűrösebbek?

Nekem.vegyesek a tapasztalataim. Ismerek olyan nagycsaladosokat, ahol minden olyan, mint egy alomcsaladban. Vannak gondok persze, de osszessegeben jol nevelik a gyerekeket, a gyerekek okosak es szepek, minden mukodik es harmonia van.

Es ismerek olyat, mondhatni a mienk is, ahol talan a kaosz es az erzelmi hullamvasut a fo jellemzo. Igen valassal tarkitva, elhagyott gyerek, otthagyott tanulas, fura felfogasok stb. A gyengebb kepesseget nem mondanam, helyette talan a kevesebbet foglalkoznak egy gyerekkel, akkor lehet nem tudja vagy nem is akarja kihozni magabol a maximumot a jellemzo. Igaz elvalt gyerekeknel sokszor a szulok teljesen massal vannak elfoglalva es nem azzal, hogy a gyerek hogyan tanul vagy abban hogyan segtsenek neki, pluszban ha serult erzelmi vilagu, akkor ez is ranyomja a tanulasra viselkedesere a belyeget, igy kivulrol ez konnyen tunhet "gyengebb kepessegunek".

Ha az altalam ismert nagycsaladosok alapjan keszitenek statisztikat, akkor tobbsegben vannak a nem zurosek.

Nekem is vegyesek a tapasztalataim.

Van két egyke kisfiú a kislányom csoportjába, igazi vadállatok. Otthon mindkettő atyaúristen a szülőknek, anyukát annyira lesz.rják, mikor hozza-viszi őket, hogy én szégyellem magam.

A másik egy kislány. Két bátyja van, rendesek, kedvesek, udvariasak, jólneveltek. Az egyikük másodikas lesz a nagylányommal, a másik elsős.

De a kicsi... 5 éves lesz, és uralja a családot. Két nagymama kényezteti, elhízott, agresszív. A magylányom inkább nem megy át hozzájuk, hiába van egy komplett játszi az udvaron, a fiúk is inkább átjönnek ide, aztán fociznak, röpiznek, fára másznak.

Tavasszal egyszer áthozta anyuka a lányt, hogy megnézzék a kiscsibéket. A kezébe adtam egyet, aztán pár perc után benyögte anyukájának, hogy az övé, és hazaviszi. Anyuka nemet mondott, erre megszorongatta, majd földhözvágta a csibét. Èn meg bezártam az ólajtót, mert a kotlós meg akarta nevelni a kislányt.(a csibe azonnal kimúlt, ahogy földetért)

Azóta nem jön át a kislány. A bátyjai szinte naponta itt vannak.

Mi 5-en vagyunk tesók, 3-an már felnőttünk, diplomások vagyunk. A legkisebb még általánosba jár, ügyes, okos, a negyedik most lesz gimis, ő is egyetemre szeretne menni utána. Szeretjük egymást, tiszteljük a szüleinket, minden rendben van.

Egy gimis osztálytársamnak 8 tesója van, ők is mind szépek, okosak, az idősebbeknek szép családjaik vannak.

A szomszédban 4 kislány van, látszólag ők is rendben vannak.

Én csak pozitív példát láttam eddig, mi is 4-5 gyerekben gondolkodunk. 😊

Egyik ismerősömnek 9 testvére van. Katolikus család, mindenki hívő születésük óta. Amikor a nagyobbak felnőttek akkor a szülők még örökbe fogadtak 2 gyereket akiknek valamilyen testi hibájuk volt, és felnevelték őket is.

Mindegyik diplomás ember, szülők is, gyerekek is. És nem bigott vallásosak, hívők és e szerint élnek de nem nyomnak füzetet a kezedbe és nem kezdenek el téríteni. És iszonyat jófejek, értelmesek, a srác akit ismerek évekig az osztálytársam volt középiskolában. Nem volt mindenből színjeles, neki is megvoltak a maga kis balhéi a suliban, de üdítő volt a társaságában lenni. Azóta eltelt 20 év de ma is tartjuk a kapcsolatot.

Nekem vegyesek a tapasztalataim.

Vannak azok a nagycsaládosok, akik komoly tervezés után, jó anyagi körülmények közé szültek hármat, és náluk csak a szokásos tinilázadás volt zűrösnek mondható.

Meg vannak, akik mondjuk azért vállalnak több gyereket, mert 1) nem védekeznek rendesen, 2) csak a csok miatt, 3) mert a család rájuk morrant, hogy 2 gyerek nem gyerek, 4) azért, mert az első kettő is lány/fiú volt, ők meg akartak egy külön neműt... na hát ennél az értelmi szintnél nem véletlen, hogy a gyerekek sem túl okosak.

És akkor ott van a se nem túl okos, se nem túl buta családm, akik csak egyszerűen nem képesek 3 gyerekkel bírni, és legalább az egyik el van hanyagolva lelkileg (ált. a középső), vagy mind a három-négy-öt...