Mit kellene tennem? Úgy érzem senkim sincsen.

Szerintem mindenképpen látogass meg egy pszichológust! Nagyon sok tanácsot és megértést tudna adni Neked! Hidd el!

Egyébként részvétem apukád miatt:( Nagyon sajnálom.

Nyugi!

Azok nem igazi barátok, akik nem értik meg, hogy min mész most keresztül. Kinek lenne kedve bizsukról és pólókról beszélni egy ilyen eset után.

Édesanyád is biztos kivan,megértőnek kell lenned, még akkor is, ha most neked is szükséged lenne a támogatására.

Írtad, hogy most ballagtál. Gondolom akkor szeptemberben kezdődik az új suli. Ezzel együtt az új élet és az új barátok is jönnek majd. Addig pedig hagyd a lelkedet gyászolni és ne erőltesd magadnak azt, ami nem akarsz lenni.

aki ezt nem érti meg,nem igaz barát.

ne aggódj,ha előbb nem de szept.-ben minden megoldódik.

új suli,új élet,új barátok...

tudod,mikor elballagtunk 8.-ból azt hittem minden olyan marad,mint régen.hát nem :(

az egyik legjobb bnőmmel 2 éve nem beszéltem.Ő az anyukája hatására teljesen megváltozott más sem érdekli mint a tanulás,ha elhívom vhova tanulnom kell a szöveg,még péntek este is.így feladtam ilyenekre nincs szükségem.

tudom,h szörnyű dolog elveszíteni az apukád,de egyszer hidd el,h túl fogsz lépni ezen a tragédián.ezzel megkaptad sajnos az élet legelső nagy pofonát,amin majd ha sikerül túllépned mindent másképp fogsz utána látni.

sztem menj el pszichológushoz,vagy keress vmi elfoglaltságot,ahol emberekkel vagy körülvéve.

Azt hiszem akkor rosz helyen keresedazt a pszichológust... Ugyanis az nem orvos, nem is orvosit végzett, hanem bölcsész... Ezáltal nem is ír gyógyszert, csak beszélget, segít megvilágítani a probléma pontos okát, és tud segíteni abban, hogy a megfelelően kezeld a dolgokat... Nálunk rendesek a korházban is... Nem röhögnek körbe senkit azért,mert úgymond problémája van... Elég sajnálatos, hogy felétek ezt még mindig így látják, és ez benned akkora gátlást kelt, hogy nem is mész el szakemberhez... Persze lehet meg tudod egyedül is kezelni a probkémát, és akkor a pszichológus is ezt mondaná, vagy ha nem akkor adna tanácsot, meghallgatna...

Te tudod,hogy mit teszel... Ha mégis elmész, akkor tudnod kell, hogy amit neki elmondasz az is köztetek fog maradni...

Egyébként tudom mit érzel... Nem egyszerű...

Először is részvétem:(

Esetleg nem lenne valami diákmunka nyárra? Írtad, hogy kisváros, de hátha, legalább lefoglalnád magad, talán megismernél új embereket is.

Az is eszembe jutott, hogy interneten keresztül is megpróbálhatnál barátokat találni, írogatni fórumokba. Fogalmam sincs, hogy van-e valami ilyen hely, ahová értelmes, kulturált fiatalok írnak, én kismama vagyok, és nagyon sokat kaptam netes fórumokon biztatást, amikor magam alatt voltam.

Ha meg semmi, akkor tényleg ott az új suli, kívánom, hogy igaz barátokra találj!!!