Miért nem szeretnek az emberek? Családom és senki más?

Miért csak a leghülyébb hozzászólásra reagálsz? :)

Tartsd távol magad az ilyenektől, hogy rendbe tudd hozni az önbecsülésedet!

Ha mindenki mással baj van, akkor lehet, hogy igazából veled van a baj.

És ezzel nem azt mondom, hogy jogosan utálnak, hanem azt, hogy neked kéne nyitnod az emberek felé és próbálkozni. Tanulj meg érvényesülni.

Ha a munkatársad nem köszön, köszönj rá te. Ha nem szólnak hozzád, kezdj el beszélgetni velük te. Ha bepasizol, érd el, amit akarsz, ne a kívánságait lesd.

Ne alkalmazkodj, hanem érvényesülj. Bizonyára vannak jó tulajdonságaid is, csak nem mered soha megmutatni őket.

Itt az ideje. Csak rajtad múlik, ezt más nem tudja megoldani helyetted. Te döntöd el, hogy ezentúl is pazarlod e az életed, vagy inkább elkezded élni.

Tele vagy komplexusokkal. Ezért negatív aurát sugárzol magadból. Észre sem veszed, hiszen te belülről éled meg az életedet, nem érzékeled, mit sugárzol ki magadból.

Először is: ruha, fodrász, kozmetikus, egészséges étrend, mindennapos mozgás, jársz színházba, moziba, kiállításokra. Olvass könyvekeket, dobd a fenébe a fb-ot és egyéb marhaságokat.

Először meg kell tanulnod önmagadat szeretni.

Nézz a tükörbe, s mondd: elég csinos vagyok. Helyes a pofikám. Értelmes nő vagyok. Helyt állok a munkámban.

Minél szélesebbre tárod az ablakot, annál több élményt szerzel. Annál több témád adódik.

Beszélgess az emberekkel, nyiss feléjük. Mutass érdeklődést irántuk, s csodát fogsz tapasztalni.

Ahhoz, hogy elfogadjanak, neked kell nyitnod feléjük.

Az önző emberek, akiket a másik nem érdekel, csak a saját vélt sebeiket nyalogatják, még jobban beletekerednek saját magukba.

Most mondd meg őszintén, mit kezdjenek veled, ha ez így marad?!

Uccu neki!

Egy cipőben járunk, csak én 20 vagyok. Én is ilyen nagyon csendes, félénk személyiség vagyok, úgy kell harapófogóval kihúzni belőlem kb. a dolgokat, főleg, ha olyanokkal beszélek, akiket nem kedvelek. Ez lehet a fő oka annak, hogy sokan utálnak, az emberek többsége nem tudja elfogadni, ha valaki nem szeret beszélni, vagy legalább is nem ilyen semmilyen témákról, mint az időjárás vagy az Éjjel-Nappal Budapest..Sőt, volt, aki azt mondta rólam, beképzelt vagyok és felsőbbrendűnek érzem magam, ezért nem vagyok hajlandó odamenni beszélgetni az osztálytársaimhoz pl., pedig ez nagyon nincs így, pont, hogy nagyon önbizalomhiányos vagyok és szorongok emberek között, ezért nem merek odamenni.

Meg ez a nem köszönés is ismerős, szintén a gimis osztályomban történt, hogy az egyik osztálytársam elkezdett csesztetni ezzel, hogy nagyon csendes vagyok és amikor reggelente bementem, köszöntem, csak elég halkan és mindig elkezdett ócsárolni, hogy ha nem látott volna, meg se hallotta volna, ahogy köszönök, aztán elkezdte terjeszteni az osztályban, hogy soha nem szoktam neki köszönni, amikor iskolán kívül lát valahol és onnantól a fél osztály direkt nem köszönt még akkor se, ha én előre köszöntem nekik..

Egy idő után képtelen voltam elfogadni, hogy bárki is szerethet, amikor szinte mindenkitől csak az utálatot kaptam és hiába voltak, akik kedvesek voltak hozzám, azt gondoltam, biztos csak udvariasságból azok vagy szánalomból, és csak azokat az eseteket jegyeztem meg, amikor valaki bunkó volt velem. De azokon hetekig kattogtam, volt, hogy egy nő velem szemben ült a buszon és egész úton, majdnem 1 órán keresztül ilyen szúrós, mérges szemekkel nézett rám és méregetett, soha többé nem is láttam, mégis vagy egy hónapig ő járt az eszemben, hogy miért nézhetett rám úgy, mi lehetett rajtam, ami miatt olyan utálatosan bámult?

Biztos a te környezetedben is vannak, akik kedvelnek, csak lehet, nem veszed őket észre. Vagy ha nincs ilyen, már az is jó kezdésnek, ha vannak olyanok, akiknek semleges vagy és még javíthatsz a helyzeten. Egyszer mondták még régebben, hogy mindig olyan fejet vágok, mintha állandóan rossz kedvű, depressziós lennék (olyan az alap arcom..) és többet kéne mosolyognom. Azóta rászoktam, hogy próbálok kicsit mosolyogni, amikor pl. fizetek a boltban, vagy köszönök egy ismerősömnek vagy ilyesmi és úgy vettem észre, azóta kedvesebben állnak hozzám az idegenek is. Mondjuk vannak, akik még mindig gyűlölnek, mert nem beszélek sokat, de az ilyenekkel nem lehet mit kezdeni, a mosolygásra még rá tudtam szokni, de a szófosás nem fog menni :D