Gonosz vagyok, ha kihasználom a családom hülyeségét?

Annyira viccesek. :D Mindenki utál mindenkit körülbelül. Kivéve engem, mert én mindig éppen azzal "értek egyet", akivel beszélek (a magam véleménye persze megvan). Mivel ezért szeretnek, kedvesek velem és mehetek hozzájuk bármivel és bármiért. Emellett tudom, kit szeretek igazán és őt sosem árulnám el. A vitákban nem veszek részt.

Szóval lényegében mindig azt utálom, akit az utál, akivel éppen beszélek, ami neki jó, mert látszólag végre társra lelt, ezért megbízik bennem, ami meg nekem jó, mert ha bízik bennem akkor segít ha kell, anyagilag vagy akárhogy.

Egyedül anyámat nem utálom, ő itt az egyetlen értelmes ember rajtam kívül, és őt tényleg szeretem, semmiért nem bántanám a háta mögött.

Ettől én most gonosz vagyok? Nem kölcsönös kihasználás ez? Hiszen mindenki megkapja a másiktól amit akar.