Mi az értelme annak a döntésnek, hogy a váláskor a gyerek felügyeletét mindkét szülő egyenlő mértékben gyakorolja?

Attól, hogy két ember nem bír együtt élni, abból nem következik, hogy ne tudjanak együttműködni a gyerek érdekében.

Ha a gyerek iránti szeretetük erősebb, mint az egymás iránti gyűlöletük, sértettségük, megbántottságuk, akkor működhet. Ill. normális esetben, ha már nem laknak együtt, a mindennapi konfliktusok emléke halványodik, viszont a gyerek iránti szeretetük remélhetőleg állandó marad.

Elvált szülők gyerekekeként mondom, hogy ez egy rendkívül rossz döntés. Nálam még ez nem volt "divat", és szerintem egy gyereknek igenis szüksége van egy stabil otthonra, stabil szabályokkal, és a legkevésbé az kell még neki, hogy rángassák ide-oda (pl. egy hétköznap a másik szülőnél vagy "heti váltás":( )

Épp mivel a szüleim nem marták egymást, ennek nem volt igazán jelentősége. (Mármint, hogy nem közös a felügyelet.) Apámnál voltam minden második hétvégén + a szünidők felében + ha anyámnak mondjuk el kellett utaznia a munkája miatt vagy ha csak úgy valamiért át akartam menni apámhoz délután, hát átmentem, de estére hazamentem aludni, nem kellett a cuccokat állandóan a hátamon cipelni, "bőröndből élni" stb.

Az első 5-10 év után már együtt ünnepeltük a születésnapomat, aztán a karácsonyt, húsvétot, aztán már az ő születésnapjukat is:) - szóval lehet ezt korrektül csinálni, nem azon múlik, mit határoz a bíróság (oda épp akkor kell visszanyúlni, ha a két fél marja egymást)