Ellenem fordították a fiamat, mit csináljak? Bővebben lent.

Egyrészt: mire nevelted a fiadat??? Te nevelted, vagy a nagyszülők? Hiszen 8 évesen is teljesen önállótlan volt, ugye azt irtad. Te nevelted azzá, ami. Egy önállótlan, befolyásolható kis lénnyé, aki mindent benyel, amit mondanak neki.

Másrészt: a te gyereked, a te felelősséged, akár a rendőrséggel is hozasd haza MOST. És soha többé NE ENGEDD el a nagyszülőkhöz. Ha akarnak, pereljenek láthatásért.

Nem értelek, milyen szülő vagy te, komolyan. Nem parancsolod haza a gyerekedet, ha tudod, hogy rosszat tesznek neki azzal, hogy ott van? Miért nem???

Felnőtt vagy, saját élettel, saját gyerekkel, miért gondolod, hogy azt kell tenned, amit a szüleid parancsolnak neked??? Miért ők irányitják az életedet???

Ülj le, gondolkozz, aztán menj át, fogd kézen a gyerekedet, hozd haza, és közöld a szülőkkel, hogy az ajtód ezentúl zárva előttük.

Ha nem engedik ki a gyereket, hivd a rendőrséget. Kiskorú, te felesz érte, a rendőrség kihozza neked.

Nagyon nehéz így bármit is mondani, hogy nem látjuk személyesen, ami történt. Elhiszem, hogy Te így látod, de tudod, az emberek érdekesek, nem mindent mondanak a szemedbe, és lehet, hogy előtted azt mondják, veled értenek egyet, szüleid előtt azt, hogy velük, ki tudja? Biztos vagyok benne, hogy majd mindenki megpróbálja itt a tőle telhető legjobbat leírni, sokan támadnak és sokan bizonygatják majd, hogy veled éreznek, mintha látatlanban meg lehetne ítélni a helyzetet, megmondják, mit csinálj...stb.

Nekem annyi jutott eszembe, hogy úgy lenne jó, hogy nem a szüleid ellen fordítani a gyereket, mert ezzel csak fokoznád ezt a "labdadobálást" (a szüleid és Te+párod között), ami benne ezt a kavarodást okozza. Ha sokat beszélgetnél vele, elmondanád, hogy rád mindig számíthat, segítessz neki elboldogulni ebben az összevisszaságban. Ez akkor megvalósítható szerintem, ha nem olyan érveket hoznál fel, hogy miért neked van igazad a szüleiddel szemben, hanem "pártatlanul" a racionális valóság bemutatása. Ha más sem történik, mint szavakkal magadat akarod védeni a szüleid érveivel szemben, akkor ezzel szerintem csak jobban kiélezed a helyzetet. A fiúnak MAGÁNAK kell, hogy kialakuljon a véleménye, hogy elfogadja, hogy szüleid így, te máshogy, párod megint máshogy lát dolgokat.

Egy példával próbálom érzékeltetni: Nem azt mondani, hogy pl. "megtanítom a segged kitörölni, mert a nagyiék rosszul teszik, hogy nem hagyják", hanem: "megtanítom a segged kitörölni, mert erre szükséged lesz az életben".

Megpróbálnám a fiú érzéseivel foglalkozni, hogy mit érez, mit tehetek. Egyszerű szavakkal elmondani, neki miért jó, ha ezt így szokja meg, ha így tesz dolgokat. Hogy hallja ki a szavaidból, hogy ez az ő érdeke, hogy Te nem a saját érdekedben szeretnéd őt fordítani, hanem az ő saját érdekében. Miért fél apádtól, miben segíthetek, elmondani, hogyha nem akar, nem kell hozzájuk menni. Együtt próbáljatok meg beszélni apáddal erről (Te+fiad+apád). Ha apád megint csak a maga igazát hajtja, megmondanám a fiadnak, hogy ezzel nem értek egyet, neki sem kell feltétlenül, ha nem így látja. Ne apád ellen szóljál a fiad előtt szerintem, sőt ismerd el (apád előtt is), amiben ő segít.

Nevelési tanácsadótól is segítséget kérnék, mert szerintem egy fórumon ez nem annyira megtanulható, ha eddig, 15 évig ezt nem tudtad rendbe tenni.

Most már biztos írtak mások is (amikor kezdtem, még nem volt válaszoló, csak átgondoltam mindent, amit leírtam), remélem, sikerül megtalálnod, mivel teheted a legjobbat!

Sok sikert!!

Én is egy gyerekkel mentem férjhez,a szüleimnél laktunk amíg a férjemmel külön nem költöztünk.De a gyerekemnek én vagyok az anyja,én diktálok,az én gondom bajom örömöm és nem a nagymamáé vagy nagypapáé.

Megpróbálta ezt anyám is amit leírsz,olyankor hónapokig nem engedtem hozzá a gyereket,csak amikor mentem,és jött is velem haza.Itthon normális körülményei vannak,a férjem szinte sajátjaként szereti,megkap mindent amire szüksége van az ésszerűség határin belül amit csak megengedhetünk.Tanuláshoz is megkapja a megfelelő segítséget ha szükséges,vagyis mi neveljük.Nagyon elrontottad,hogy a szüleidre hagytad ami a Te feladatod lett volna.A gyereket a nagyszülők szeressék,a nevelés meg a többi nem az Ő dolguk.Lehet segíteni ha tudnak,de az segítség legyen,és ne bele avatkozzanak a Ti dolgaitokba.Túlságosan messzire mentek,a gyerek pedig úgy forgat most mindent,ahogyan Ő akar.Ezt nem kellene megengedned.Költözzön haza,üljetek le vele elbeszélgetni.

Legyetek egy család, a nagyszülőkhöz meg mehet hétvégente szórakozni.Nem kicsi már a fiad,magyarázd el neki,hogy nem a Te szüleid a szülei,hanem Te és a párod vagytok a családja.Ezt meg kell neki is érteni,illetve olyan körülményeket teremteni otthon,hogy jól érezze magát Ő is.Sok közös program,bevonni az életetekbe maximálisan.

Közös gyereketek van?

Azért vicces, hogy az anya is a saját véleményét akarja ráerőltetni a gyerekre, meg a nagyszülők is, és vígan elacsarkodnak egymásra.

Kár, hogy az senkit nem érdekel, mit gondol a srác. Mert biztosan megvan a saját véleménye, de ha mindannyian így kezelitek, mint egy bábut, aki a veszekedés aktuális állása szerint fordul jobbra-balra, akkor nem csoda, hogy olyan is lesz. Talán inkább ő kellene megkérdezni, hogy mit szeretne, nem pedig mindenáron a TE meg a párod, vagy a nagyszülők akaratát érvényesíteni.

Én azt sem értem,hogy ez miért csak most probléma?Hiszen 7 éve vagytok együtt.Miért nem tudtatok ennyi idő alatt egy család lenni?Nem lehet,hogy neked is könnyebb volt a szüleidre hagyni a gyerekkel járó gondokat felelősséget?

A párod gyerekével milyen a kapcsolatotok?És a fiadnak?

Miért nem veletek lakik a gyereked?Én ezt sosem engedtem volna anyáméknak,pedig Ők is próbálkoztak amikor elváltam.