Akik tudatosan nem vállalnak gyereket azok később volt hogy megbánták?

Én ismerek két nőt, akik sokaig nem akartak, utálták a gyerekeket, 45+ után meg szinte szó szerint megőrültek mert se pár nem volt már se gyerek, se senki...egyedül maradtak. Ezt senki nem tudja előre, es hát késő bánat eb gondolat...

De ha akkor nem érzi vki hogy szeretne akkor csak azért is nem szabad szülni!

Én is a megfelelő párkapcsolat hiányában nem vállaltam. Úgy 28 éves korom körül voltam igazán elkeseredve miatta, mert mindig is "nagy" családot akartam (nekem nincs testvérem). Aztán egy idő múlva felhagytam az önsajnálattal, és azt hozom ki az életemből, amit lehet. Ennek az életnek is megvannak az előnyei (meg a hátrányai is): az előnyöket igyekszem kiélvezni, a hátrányok egy részét kivédeni / minimalizálni.

38N (Igen, tudom, manapság nem számítanék még öregnek a gyerekvállaláshoz, de én már annak érzem magam hozzá. Mert nem csak megszülni kell, hanem fel is nevelni. Én 35 alatt terveztem gyerekeket, de igazából már egy évvel korábban éreztem, hogy leszámoltam már lélekben ezzel a kérdéssel. Azóta megvan a lelki békém.)

Egy 57 éves férfi, akit kb. 25 éve ismerek, mindig mondta, hogy a családi minta, a gének és stb. miatt nem szeretne erre a világra gyermeket nemzeni. Úgy gondolta, nem is neki való ez az élet projekt.

Nemrég találkoztam vele, magányos, nincs társa sem, azt mondta, ha újra kezdhetné, vállalna gyereket, mert néhány éve jött rá, látva mások boldogságát gyerekkel, hogy ez lehet az élet igazi értelme. Fiatal korában teljesen másképp látta, nem is érdekelték a gyerekek, de "szívem szerint minden gyermeket megölelnék".

65 éves nőként boldog vagyok, hogy megúsztam gyerek nélkül. Látom a húgomon, hogy mit szenvedett végig a gyerekekkel, hogy tönkretette az életét, olyan mint egy mosónő a régi időkből.

A gyerekek felnőnek, kimennek külföldre dolgozni, a férje elhagyta egy fiatalabb gyerektelen nőért és most jobban egyedül van mint én, mert persze barátai sincsenek már. Elhívtam egy egyiptomi utazásra, hogy egy kicsit felvidítsam, de nem képes igazán élvezni az élet szépségeit.

Nekem két gyerekem van, nem mondhatom, hogy megbántam volna, ilyet az ember nem mondhat, persze hogy szereti a gyerekeit akármilyenek is, az ővéi hozzá tartoznak.

De ha ma lennék fiatal ma már nem vállalnék gyereket és ezt mondtam nekik is. Sok lehetőség kimaradt az életemből amit nagyon sajnálok, úgy érzem nem a legjobbat hoztam ki a dologból, persze még talán nem késő, de az már nem ugyanaz, mint fiatalon. Férfi, 50+