Mit gondoltok, melyik családmodell (volt) a legmegfelelőbb az emberek számára?

Règi világban ugye nem volt mosógép, és nem volt minden sarkon bolt. Ìgy a nö dolga nem csak az volt mint manapság, hogy bedobja a mosást a gépbe, elmegy félkész ételekt venni a boltba amit a mikróba megmelegít.

Régen a nö dolga volt a mosás, ami minimum fél napot vett el, mert a vizet tüzön melegítették, és a ruha dörzsölése és kinyomkodása nem két percbe telt...

AZtán jobb esetben voltak tyúkok az udvarba és pár répa és krumpli, amit szintén lekellett vágni, megpucolni...

Ja nem volt ám pelenka, vagy betét azokat is mosni kellett és bizony kézzel. Nem volt porszívó a lakást kiporolni, kisöpörni sokkal nehezebb volt mint manapság felporszívozni... A városba begyaloglni sem volt két perc. Aztán még foltozni a zoknikat, a nadrágokat... Es hát az a tyúk enni is szeretne és inni is... A répa is kokadozik már és a gyom is elkezdett nöni...

Vagy is régen egy nö iszonyat sokat dolgozott azért hogy enni, inni való legyen, tiszta ruha. Ès akinek földjeik voltak oda a nöi is ment szölöt szedni, és a kukoricát aratni, és még sorolhatnám. Meg még a lekvárt is befözte.

Mai világban a nönek lényegesen kevesebb dolga van.

Èn személy szerint azt gondolom mindenki annyit dolgozzon amennyit akar. Èn csak egy kicsit dolgozom, mert a férjem reggeltöl estig dolgozik és a két lányunkkal is foglalkozni kell. Persze úgy átlagban 3 órát dolgozok naponta(szerencsére a hobbimat csinálhatom és ezért zsebpénznyi jövedelmem van), de rengeteg idöm marad a gyerekekre.

Egész család kiegyensúlyozott, és ha pl hétvégén is dolgoznom kell, akkor a férjem simán kiporszívoz vagy más háztartási munkát megcsinál. Fözni szinte minden vasárnap ö föz, mert szereti csinálni.

A régi idövel nem mérheted ezt össze a nök munkáját.

A régi.

Amikor több generáció élt együtt, a férfi ment el otthonról, de a nő is DOLGOZOTT, csak otthon: ellátta a gyerekeket, NEVELTE őket, ellátta az időseket, amikor már kellett, de az idősek is besegítettek, amennyire erejük engedte, amíg tudtak. És hátraköltöztek, ÁTADVA a helyet az aktív korú házaspárnak.

Manapság ez nem működik, mert bolond az a nő, aki kiszolgáltatja magát egy férfinak azzal, hogy HTB legyen! (Én sem lennék, akármennyire is rendben lenne a párkapcsolatom) Ma már a nőknek is MUSZÁJ önfenntartónak lenniük, de mivel MINDENT nem lehet egy személyben 0-24-ben megoldani, ezt a családi élet bánja meg (a gyerekeket és az időseket is beleértve: ezért dobják be a gyerekeket egész napra a napközibe, az öregeket meg otthonba) Persze, ma már vérlázító a legtöbb embernek felvetni, hogy mondjuk személyesen gondoskodjon az anyjáról (horrible dictu: az anyósáról), de régen ez még "normális" volt.

Persze nem az a kérdés, hogy mikor voltak az emberek "boldogabbak", mert van, akit az egyik, van, akit a másik rendszer tesz boldogabbá. De a régi, amiben az egyes generációk nagy családokba / kis közösségekbe szerveződve láttak el közösen minden feladatot (ki-ki egyéni adottságai szerint hozzájárulva a munkához), kiegyensúlyozottabb volt, sok szempontból jobban működött.

Én a 10-es válaszoló véleményét osztom.

Bizony ma már kis híján szégyen, ha fizetsz a háztartási munkáért.

Engem azért "megszóltak", igaz, nem érdekelt, hogy bébiszittert fizettem azért, mert az ovis gyerekemet elvitte napközben fejlesztésre. Ugyanis minden kedden délután 2-re kellett vinni a város másik végére. 2000 ft-ot fizettem alkalmanként. Annyi volt csak a feladat, hogy fél 2-kor ki kellett hozni az oviból, átmenni vele a szolgálathoz, megvárni a 45 percet, míg tartott a foglalkozás, majd visszavinni az ovihoz, ahova mentem érte.

A sokadik megjegyzés után az egyik nőnek mondtam, hogy ha tud más megoldást, mondja csak, ne tartsa magában. Mert az nem opció, hogy én vagy a férjem minden áldott kedden elkéredzkedünk, holott fél 5-ig tart a munkaidő, félórára vagyunk az ovitól. Nagyik pedig egyik részről nincsenek, másik részről más városban laknak, és aktív korúak.

De ugyanezt gondolom a kajarendelésről is, vagy akár a mosodáról is.

Rengeteg a háztartási munka, amit minden nap kezdhetsz elölről, és rengeteg idő elmegy velük.

Így én a mai modellre szavazok, megspékelve azzal, ha bárcsak mindenki megtehetné, hogy fizessen takarítónőt, szakácsnőt, kertészt.

"A régi világban, amikor még az apa egész nap dolgozott, és az anya látta el a háztartást és a gyerekeket"

Ilyen utoljára kb. az ókori Görögországban volt, és nem véletlenül. Magyarországon nagy vonalakban a következő életmódok léteztek:

- városi gazdag polgárság (férfi irodai munkát végez, asszony irányítja a cselédséget, cselédek végzik a házimunkát, gyerekekkel nevelőnő törődik)

- városi kispolgárság (ugyanez kevesebb cseléddel és nevelőnő nélkül, anya többet foglalkozik a gyerekekkel)

- városi munkások (szülők a gyárban dolgoznak, kisebb gyerekekre otthon vigyáz egy idős rokon vagy utcabeli öregasszony, nagyobb gyerekek szintén a gyárban dolgoznak)

- vidéki földműves réteg (mindenki a földeken dolgozik, utána még otthoni munkák mindkét nemnek, kisgyereket az anyjuk magával viszi a földekre, nagyobb gyerek dolgozik pl. libát őriz, tinilány cselédnek megy városba)

- arisztokrácia (senki nem dolgozik)

Tekintve, hogy a népesség cirka 95%-át tehette ki a földműves és a városi munkás réteg, elég nagy általánosítás ez a "férfi dolgozik, asszony meg elvan a gyerekkel", akkor is, ha szeretik manapság azt hinni, hogy ez mindig így volt.

A többgenerációs család pedig a legrosszabb.

Semmi magánélet,és mindenki beleszól mindenbe.

Számomra a legjobb az lenne, ha apa közelebb dolgozna, én pedig 6 órában. Esetenként, mondjuk havonta 2-3 alkalommal rábízhatnám a gyerekeket a mamára vagy valamelyik rokonra. Akkor tudnánk egy normál kiegyensúlyozott életet élni.

De sajna a valóság nem ez. Nyolc órás meló, apa 4 órás utazása és a nyolc órás melója egyáltalán nem normális. Állandó rohanás, házimunka, gyerekek, takarítás, szülői, saját tanfolyam, gyerekek különórája, farsang, ááááh, nem lehet ezt bírni. Legalábbis nekem sok. Egész biztos, hogy a házadságok jó része a tulterheltség miatt megy tönkre.