A családotok ismerőseitek hogyan kezelték mikor kiderült a gyermeketekről/gyermekeitekről, hogy autista/aspergeres? Ti hogyan kezelnétek az érintett családokat?

Félnek. Nem tudják, mitől, meg sem akarják ismerni félelmük tárgyát, nekik egyszerűbb félrefordulni, mint kérdezni és tájékozódni, megismerni az ő világukat.

Ez a viselkedési forma több más fogyatékosság esetén is megfigyelhető reakció egyébként.

Elfordulnak, vagy kéretlenül jótanácsokat osztogatnak, "én tudom a tutit" mentalitással.

Olvasd el a következő könyvet:

Kálmán Zsófia: Bánatkő

senki se hasonló a családban? ez azért halmozottan szokott lenni. Nálunk papírig se jutottak el a gyerekek, minek, mindenki ilyen kb, tudjuk kezelni, nálunk az a fura aki nem az :D még viccelődünk is az egésszel.

nyilván így a trükkök az élethez is öröklődnek. átadják egymásnak a generációk a családon belül. pl, ahogy utánaolvastam, meg orvosoktól stb megtudtam, velem is simán végignyomott a család házon belül fejlesztést, nyilván emiatt is boldogulok remekül felnőttként. Most én csináltam folyamatában a gyerekeimmel, És ahogy nőnek, nekik is egyre könnyebb így minden.

próbálhatsz felvilágosítást tartani az egészről a családban, hogy ez csak máshogy huzalozott agyat jelent, de az asperger az kifejezetten magasan funkcionáló emberkékről szól, de aki nem nyitott, az mindig is bolondnak fogja tartani őket. erre pedig neked kell felkészíteni lelkileg és szociálisan a gyerekeid, hogy sokan nehezen fogadják el ezt a fajta huzalozást. attól függően hogy állnak hozzájuk kell megértőnek, vagy elkerülőnek lenni az ilyen kevésbé elfogadó emberekkel.

Idővel megszokják. Végül is, nem kényszeríthetsz rá senkit, hogy a gyerekedre vigyázzon, pláne, ha különleges "igényei" vannak (mondjuk cukorbeteg, vagy asztmás), vagy ha különleges bánásmódot igényel. Nem sokat tudok ezekről a "betegségekről", de azt látom, hogy vannak helyzetek, amikben ők máshogy reagálnak. És akinek nincs ilyen gyereke, az nem tudja kezelni. 2x meggondolnám, hogy vigyázok e mondjuk cukros gyerekre. Ha nálam történik valami, én leszek a hibás. Egy autistára se biztos, hogy vigyáznék a gyerekeim mellett. Akadhatnak félreértések a gyerekek között, amit én kezelek vhogy, de lehet, hogy nem megfelelően. Történhet belőle baj is.

Most ismerős családjában van egy 3.5 éves kisfiú, én szerintem leh

4es: Remélem ez csak valami kamu, hogy az egész családod beteg és ennek ellenére szaporodtok! Ez még annál is önzőbb, ha a c.igány a segélyért pulyát szül!

Pfúj!

Kérdező: Ne várd el senkitől, hogy a beteg gyerekeid pesztrálja...a családtagok felől is empátiával kéne lenni! Valszeg eddig is csak nyeltek és nem mutatták, most hogy gyanújuk beigazolódott meg nem akarnak már álszenteskedni. Te miért teszed azt?

Miért akarnád másra eröltetni, amit te vállaltál?

Kapsz majd egy rakat emelt támogatást (vagy már kapod is) elleszel velük szépen otthon, de gondolom speciális oviba/iskolába fognak

járni, úgy meg fél napod szabad lesz.

Sajna van (ma már) nyugdíjazott gyógypedagogus a családombam, idegileg belerokkant a rengeteg autista, down és stb istápolásába. Sokszor jártam nála az iskolában ahol tanított és mondhatom, hogy ezen gyerekeknek kín az élet. Legtöbbjük önellátásra képtelen, sose fognak 100% életet élni, mindig valaki nyakán csüngnek apróságokért is és teljességgel kiszámíthatatlan a viselkedésük, nem

nevelhetőek. Jó gyógyszerrel szedálhatóak, hogy addig is legyen a szülőnek szusszanásnyi ideje.

Az meg külön aljasság, hogy más adójából kapjátok a mindenféle támogatást, extra kezelést, soron kívüli ellátást...közben itt sírtok rítok az elfogadásért és megértésért.

Bocs de én mivel rendszeresen tapasztaltam az ilyen gyerekek fejlődését, szocializációját és az életbe való tevékenységüket mondhatom minden csak szenvedés nekik és neked is.

#7

Hogy mereszelsz ilyen stílusban írni beteg gyerekekről!?Te igazi tajparaszt bunkó vagy.Szerinted a szülők vagy a gyerekek tehenek arról hogy betegen születnek?Vagy arra a híresen nagy támogatásra hajtanak?Ami kb arra elég hogy ehen halj?!

Akkor én meg azt mondom hogy a te csicska rokod mi a pelyhes kis fa..omert ment olyan helyre dolgozni amit nem bír vagy kikesziti?!

Kedves utolsó!

A rokonom az életét tette fel ilyen gyerekek gyógyítására és nevelésére, közel 50 évet húzott le! Végső konzekvenciája volt, hogy nem érte meg. Én pedig láttam/tapasztaltam, hogy miért.

Ha neked ez nem tetszik sorry, élj csak a lila ködben! De szabad vélemény nyílvánítás van.

Terhesség alatt a down kór pl. szürhető, de az autizmusra is vannak szürések, tesztek stasztikák.

Az végképp nonszensz, hogy már beteg ember tovább szaporodik és még nevetnek is rajta egymás

között!

Azt meg pontosan tudom ki milyen sérült gyerek után mennyit kap! Túl sokat!

Mondjuk én ugyanide sorolom a született testi fogyatékosokat is, oxigénhiányosan, agykárosodoással születőket. Teljesen felesleges szenvedés mindenkinek, ezért lenne szükség a humán eutanáziára is.

Nálunk eleve az volt, hogy a szüleim el se mondták senkinek. 90-ben születtem, kisvárosban laktunk, itt aki nem átlagos, pl. diszes, valami okból szakemberhez, fejlesztésre járt, az egyből bolond vagy gyogyós és szégyen. Fejlesztésre és vizsgálatokra is úgy hordtak, hogy behazudták hogy pl. a keresztanyámékhoz megyünk. Az a kevés ismerős aki tudta hogy valami van a gyerekkel, röhögött hogy pedig én vagyok a tökéletes gyerek aki nem kiabál, nem futkos, nem koszol, csak egész nap elnézeget egy labdát a sarokban, örüljön anyám hogy nem kell velem foglalkozni, nemhogy orvoshoz hordani.

Sajnos ez a tudatlanság és a félelem a mai napig megvan. De egy biztos, ilyenkor szokott kiderülni, hogy ki az akire valóban számíthat az ember. Talán idővel ha látják, hogy a gyerekek mégsem leprásak, megváltozik a hozzáállásuk, de ha nem, akkor pár károgóval kevesebb lesz az életetekben.