Kinek van igaza? (após vs. Összeköltözés)

25N vagyok. Párom 20/F, másfél éve vagyunk együtt. Bocs ha kicsit csapongok az elején....

Szóval saját lakásban élek, dolgozom. A párom még egyetemista, mellette dolgozik és otthon lakik az apjával, a szülők elváltak és az anyja lelépett. Ezért érhető talán hogy nagyon szoros a kapcsolat a barátom és az apja között (testvére sincs, egyedüli gyerek). A lényeg: barátom apja nem akarja engedni hogy összeköltözzünk. Én örülnék ha a párom hozzám költözne, ő is szeretné, de az apja szerint még korai. Én már laktam együtt mással (ex barátommal 2 évet) de a párom még nem és az apja szerint ez így túl korai. És persze az apukája nem akar egyedül lenni egy nagy házban (van amúgy barátnője de messze laknak egymástól). Szóval nem akarja elengedni a fiát. A párom meg nem akar szembe menni az apjával, nem akarja megbántani elvégre ő tartott ki mellette mikor az anyja ott hagyta őket 3 évvel ezelőtt.

Olyanokat mondott az apja hogy majd 2-3 év múlva összeköltözhetünk. A kérdésem hogy szerintetek jogos ez? Jogosan kér ilyet, igaza van, hogy félti és nem akarja engedni? Vagy nekem van igazam amikor azt mondom hogy 25 évesen nem akarok még 2 meg 3 évig külön élni a páromtól csak azért mert az apukájának úgy kényelmes meg mert nem akarja elengedni a fiát.

Szóval kinek van igaza?

Szeretem a párom és várok rá (elvégre én vagyok az idősebb, amin ő még nem ment keresztül azon én már igen így türelmesnek kell lennem), de 2-3 évet várni még... Szerintem ez nem fair.