A családtagok, ismerősök miért érzik már-már kötelezőnek, hogy gyermeknevelési tanácsokkal lássanak el és mindenbe beleavatkozzanak?

Most csak a fő kérdésre reagálok: nálunk a családban is van egy fiatal pár, aki állandóan arra panaszkodik, hogy az anyós beleszól a gyereknevelésbe, azaz tanácsokat ad. Ez a házaspár észre sem vette, míg nálunk volt, hányszor kezdte úgy a mondatot, hogy "nem akarok beleszólni, de..." miért világos a kárpit, miért nem inkább másik szolgáltató, vegyek x. márkájú edényt, sokkal jobb.

Persze, ezt nehezebb észrevenni, mint azt, ha a mi dolgainkba akarnak beleszólni.

Ez most csak mellékes volt, de ha menyezet-támasztás nélkül tudod mondani, hogy te nem adsz tanácsokat senkinek, te is kérheted, hogy neked se tegyék.

Mindenkinek joga van a véleményéhez, nekik is. Neked meg jogot van azt csinálni, amit akarsz.

Mondjuk néha érdemes félretenni a dacot és hallgatni másokra.

Egyáltalán nem olyan kicsi az esélye annak, hogy 3-ból 3 gyerek autista legyen.

Ha az első gyerek autista, akkor a másodiknak kb. 15% esélye van erre. (Most nem fogok linket keresni a pontos értékért, de ott a google).

Tehát ha az első autista, akkor arra az esély, hogy a következő kettő is az legyen az: 0,15 * 0,15 = 2,25%. Ez azért nem olyan pici. Ennél sokkal kisebb az esélye lottón nyerni, aztán mégis mennyien nyernek :)

Pedig sajnos nagyon is lehetséges. Nekem első fiam autista lett. Mikor még nem is gyanakodtunk,hogy valami baj lesz,lett egy kislányunk,aki teljesen egészséges lett. Később elváltam,majd az új kapcsolatban szerettünk volna egy közös gyereket. Kisfiú autista lett,a kislány egészséges. Az orvosok csodálkoznak,hogy ilyen hogy fordulhat elő.

Sajnos az ilyen rokonoknak fogalmuk sincs arról,hogy neked mennyi energiába kerül ezeket a gyerekeket napról napra ellátni. Ezek azt sem tudják mi az autizmus. Biztos megmondanám nekik,hogy ahelyett hogy téged csesztetnek,olvassanak egy kicsit a témáról. Főleg a nagyménit világosítanám fel,hogy a gyerekben ezek a feleslegesen erőltetett dolgok csak akadályozzák a fejlődésben.

Az én fiam pl nem ette meg a gyümölcsöt soha. Sem a főtt ételt,és mégis egy pici vashiányon kívül mindig rendben van a vérképe.

Még annyit,hogy általában azok a rokonok szoktak így viselkedni,akik inkább téged sajnálják,és akaratukon kívül a gyerekeket hibáztatják,amiért ők betegek. Azt gondolják hogy a megfogadott tanácsaiktól rendbe jönnek a gyerekek. Inkább azt érzed meg velük,hogy fogadják el úgy őket ahogy vannak,mert nekik is ez a legjobb.