Másnak is a nagypapája ennyire makacs?

A szüleimmel élek egy ikerházban, melynek a másik fele a nagyszüleimé.

Anyumék reggeltől estig dolgoznak, ilyenkor a mamámnak szoktam otthon segíteni főzni,bevásárolni. A nagymamám 62 éves még dolgozik, 4 órában takarítja a faluban az orvosi rendelőt. A nagypapám már régebb óta nyugdíjas ő 73 éves.

Az a gond, hogy a papámnak hangulatingadozásai vannak egyszer teljesen normális mindenkivel,máskor elfordul tőlünk és hozzánk se szól. Még ebédet se eszik csak szalámit meg kenyeret.

Amúgy sokszor mondja hogy otthon már unatkozik ezért elmegy a városba csavarogni és mikor épp sértődös hangulatában van akkor a városban kajálgat.

Tavaly szívbetegséget diagnosztizáltak nála, 3mm-es vérrög van a szívében azt mondták ha az egyszer megindul akkor vége. Gyógyszereit nem is szedi és hiába mondja neki akárki hogy komoly a dolog csak legyint rá és képes az orvosok képébe vigyorogni mondván ők a hülyék.

Tavaly májusban kórházba szállították szívkatéterezés miatt erre fogta magát és megszökött a kórházból, a kezelőorvosa azt mondta ha mégegyszer kórházba kerül ő nem fog gondoskodni róla.

Félek hogy egyszer csak összeesik az utcán és akkor ki segít neki? A mamám is idegileg tönkre van tőle, folyton veszekednek a papa miatt nem érti hogy jót szeretnénk neki.

Volt hogy azt hazudta bevette a gyógyszereit még a mama dolgozott, aztán takarításkor meg az ágy alá voltak bedobva.

Sajnos napközben senki nincs a papával otthon így tud a városban csavarogni, mamának se segít otthon. Minden a mama nyakában van és a papám sokat panaszkodik hogy a lába fáj de gyógyszereit nem szedi, egyszer láttam a városban úgy sétált hogy szinte szaladt.

Az orvos annyit mondott hogy lehetséges a szíve miatt kevesebb oxigén jut az agyba és okozhat nála kisebb demenciát ezért fordul magába. Próbáltam vele beszélni erről de csak legyint rám azt mondja majd hozzánk szól ha van kedve.

Mit tehetnénk vele? Hagyjuk rá?