Hogy bírta ki a nagyanyám, hogy a nagyapám gyakorlatilag tönkre tette az életét azzal, hogy elnyomó kapcsolatban élte le az életét? Bár ez csak egy dolog amiben nem tudok velük egyetérteni.

Hát ne keresd. Nem kell, hogy téged is mérgezzenek. Ők ezt választották, te nem. Voltaképpen szánnivalóan boldogtalan, de nem a te dolgod és lehetőséged, hogy megmentsd saját magától.

Nyilván ők ebben szocializálódtak a saját születési családjukban. Így természetes nekik. A nagymama nem lázad, mert nem tanulta meg, hogy azt lehet.

Hát ha nekem ilyen nagyszüleim lettek volna, biztos megszakítottam volna velük a kapcsolatot.

Azon csodálkozok, hogy apud/anyud meg normális lett ilyen szülők mellett.

Annál a generácionál nem volt divat a válás külön menés. Hetekig honapokig nem szoltak egymáshoz de mégis együtt maradtak.

Nekem a szüleim ilyenek, ők mindent jobban tudnak, "én megmondtam", nekik kb. az lett volna a megfelelő, ha otthonmaradok és aggszűzként ott élek velük (egyke vagyok). Amikor 27 (!!!!!) évesen elkölöztem, igen későn, de 23 évesen kezdtem dolgozni egyetem után és akartam gyűjteni (belefizettem a lakhatásba és mindent magamnak vettem, tehát nem eltartottak, annyi könnyebbség volt, hogy nem kellett albit fizetni) azt mondták, hogy elcseszem az életem és kidobom az albérletre a pénzt, miért nem jó nekem itthon, ők szeretnek. Na akkor éreztem, hogy jól döntöttem, amikor ezt a lelki zsarolást meghallottam, azóta már saját lakásom van a párommal minimális hitellel, tartjuk a kapcsolatot, beszélünk 2 hetente, néha elmegyek hozzájuk, de ennyi. Mi is azonnal össze tudunk veszni, mert bármit csinálok hülyeség, mert ők majd megmondják a tutit és mindig máshoz hasonlítgatnak, amire nem vagyok kíváncsi. Arra jó ez, hogy látom azt, hogyan nem szabad majd nekem is a gyerekemhez állni :).

Szerintem meg be kéne venni a leszarom tablettát és kicsit alkalmazkodni az öregekhez. Ők már változtatni nem fognak tudni. Az a pár alkalom, amikor találkoztok telhetne békében is részedről. Nem sokáig lesznek veled. Ezt bánni fogod.