Az idősek otthona jó vagy rossz?

Vannak jó otthonok és rosszabbak. Nagyon sok múlik azon, milyen a személyzet, főleg milyen a vezető, mit enged meg, illetve az anyagi lehetőségeken, hogy milyen szolgáltatásokat tud biztosítani.

Van, ahol egyedül, van, ahol többen vannak egy szobában, ez a bekerülési díjon is múlik, illetve ahol nagyon súlyos, fekvő állapotú idősek vannak, ott inkább könnyebb a személyzetnek, ha többen vannak egy szobában.

A magán- és egyházi otthonok előre befizetősek, az önkormányzatiak általában csak a nyugdíjból kell befizetni, de sajnos utóbbiak kevesebb pénzből gazdálkodnak, így eléggé lepukkantak, néhány kistelepülési intézményt leszámítva, ahol a saját időseikre többet áldoznak.

A másik dolog, hogy sajnos idős korban vannak olyan betegségek, úgy testi, mint mentális állapotok, amiket otthon borzasztóan megterhelő ápolni. Apukám most fog bekerülni egy intézménybe, mivel Parkinson-kór és egy bizonyos típusú demenciája van, amelyek együttesen állandó felügyeletet igényelnek már. Namármost én is, testvérem is még messze vagyunk a nyugdíjtól, nem tudjuk feladni a munkánkat, csak úgy tudunk gondoskodni apánkról, ha elhelyezzük intézményben. Én bízom ezekben, lányom már a második intézményben dolgozik ápoló, illetve szakácsként, és sokat hallottam tőle a viszonyokról.

Attól függ milyen színvonalú a hely ami pénz kérdése

Többen vannak egy szobában és nincs magánélet se privát énidő

Szerintem nem jó

Ha sok a nyugdíj akkor biztos jobb

4-es Nagyon igazat írtál

Nekem apukám élt ilyen otthonban és ugyanígy viselkedett ahogy leírtad

#5

Személyiségfüggő.

Van idős, aki élvezi a társaságot; van, aki pedig nem tud már alkalmazkodni.

A sima, egyszerű idősek otthona nem valami kecsegtető sajnos. Anyósom dolgozik pont egy olyanba, ahol szinte mindenki felvesznek ottlakónak. Érteni ez alatt, hogy a káromkodós, verekedős, egész éjszaka zajoló öregeket is. Persze, nekik is kell menni valahova, csak kikészítik az ott lakókat is és a dolgozókat is. És sajnos többször van az, hogy egy normális kisöreg mellé kerül egy örjöngő demens és a normális kisöreg idegben van, nincs nyugta...

Dolgozók között is van, aki lelkiismeretes, de van aki csak pénzért dolgozik és jólvanazúgy hozzáállással. Meg persze sok az idős, de kevés a dolgozó.

Egy fokkal jobb, mint a kórház, de míg nem demens (vagy egyéb mentális betegség), vagy nem ágyhoz kötött az idős ember, addig érdemes kikerülni.

Sokféle otthon van.

De mindnél kikerülnek az idősek a saját környezetükből, a legtöbb személyes kapcsolatuk elvész (szomszédok stb), érthető helyszűke miatt csak kevés saját holmit vihetnek és tudják, hogy innen már nem kerülnek ki (életvitelszerűen) élve, és ez szörnyű lehet.

De van, akinek jó, mert van, akit pótol a társaság. Ismerek olyan nénit, aki rengeteg társával összebarátkozott, kb. az otthon "lelke", és karácsonykor az ápolóknak meg a barátai rokonainak is süt süteményt:D

De ismerek olyat is, aki alig lép ki a szobájából (meg rá sem nyitják az ajtót).

Ha többen kell lenni egy szobában, az akkor is rossz, ha a lakótárs nagyon szimpatikus, de ismerek olyat, aki egy magatehetetlen emberrel van egy szobában, kb. a másik haldoklását nézi.

Olyanról is hallottam, hogy a házaspárt szétválasztották, amikor már nem tudták ellátni magukat, és nagyobb férfi / női termekben helyezték el őket, mert "így volt magasabb színvonalú az ápolásuk":(

Sok helyen több milliós a "beugró" + a nyugdíj nagy részét is oda kell adni, tehát anyagilag is csapda az egész.

Mi szerencsére megengedhettük magunknak, hogy ezt elkerüljük (eddig). De van, aki tényleg élvezi.