Az idősek otthona jó vagy rossz?

Egy idős házaspár ismerősöm van, nekik nem lehetett gyerekük, így amikor betöltötték a 70-et, becserélték a házukat egy idősotthoni apartmanra. Van egy szobájuk, egy fürdőszoba, és egy pici konyha. Havonta fejenként 100 ezret kell még fizetniük. Kijárhatnak, kimehetnek pl akár színházba is, meg ilyenek. Nekik tetszik.

Egy ismerősöm anyukája pedig alig várta, hogy már ő is betöltse a 70. évét, és ő is becsekkolt egy hasonló otthonba, ez itt van a városunkban. 9,5M a beugró + havonta 100 ezer. Ezért egy apartmant kap, egyedül lakik benne. De ha akar, akkor barátkozik, lemegy a társalgóba. Ha el akar vonulni, akkor fönt van az apartmanjában. Élete végéig ápolás is benne van. Neki is tetszik.

Az én nagymamám tavaly nyáron költözött be egy állami otthonba. Beugró nem volt, 82 ezer forintba kerül havonta. Tehát ez a típus a legalja. De ő nem akart olyan helyre menni, ahol milliókat be kellett volna fizetni. 2 év 7 hónapot várt, amíg bekerült. 3-an vannak egy olyan pici szobában, ahol még megfordulni is alig lehet. A szobatársaira állandóan panaszkodik. Az egyik napi kétszer beszarik, a másikat neki kell öltöztetni meg a lábát feltenni az ágyra. Értelmesen társalogni nem tud velük, mert mindkettő olyan lütyőke. A ruháit a nővérek elviszik kimosni és soha többet nem látja őket, állandóan eltűnik valami. Tévét nem tud nézni, mert bár ott van az ágya felett, egész nap bekapcsolva, de tiszta piros a kép rajta. Hónapok óta. Az egész emeleten áporodott öregszag van, pisiszaggal keveredve, de sajnos ez van.

Ez az ő nézőpontja.

Ahogy viszont én látom: amióta bent van, bár állandóan panaszkodik, mégis visszatért az életkedve. Otthon egyedül élt, nem tudta ellátni magát, szomorúan, magányosan gubbasztott a konyhában, a halált várta. Itt mindig történik valami, ha megyek hozzá, mindig vidáman meséli, hogy éppen melyik mammer mit csinált. A fizikai állapota jelentősen javult, mert itt heti kétszer tornáznak. Az otthonba olyan állapotban jött be, hogy még a tolószékből se tudott felállni. Most meg nemcsak feláll, hanem bot nélkül is elmegy pár métert. Ha leesik valami a földre, lehajol és felveszi. Mióta bent van, a kettőnk viszonya - ami soha nem volt felhőtlen - szintén jelentősen javult. Most semmi dolga nincs, nem stresszel, várja, hogy megyek és akkor betolom a belvárosba tolószékkel, sétálunk, fagyizunk, vásárolunk, leülünk a parkba, nagyokat beszélgetünk stb. Míg otthon volt, mindig csak vitatkoztunk. Azelőtt évek óta nem látta a belvárost, mert nem ért rá semmire, és mert nem tudott már bemenni.

Szóval összességében én nagyon örülök, hogy bekerült oda, mégha nem is mindig minden szuper. Százszor jobb neki ott, mint otthon.

Nagymamám kétszer lakott idősek otthonában. Elsőre imádta, igaz, náluk egy ember volt lakásonként. Pici fürdő, erkély, főzőfülke, de pont elég. Társalgóban gyakran összeültek, buszos kirándulásra jártak, táncoltak, beszélgettek, évődtek az ápolókkal.

Aztán elköltözött nagybátyámékhoz, mert meggyőzték, milyen jó lesz neki ott. Utálta, így visszament az otthonba.

Nem tudott teljesen visszailleszkedni, bánta, hogy elsőre eljött onnan, de még így is szerette, jobban érezte magát, mint a rokonoknál. Igaz, mi sokat is látogattuk.

Neki kb. 2 milliót kellett fizetni beugróként.

Én szintén úgy láttam, hogy jókedvűek az öregek. Városi zöld környezet, közel a bolt, templom, aki akar, mehet. Sok program. Ha megérem, lehet, hogy én is szívesen költözök oda majd...

Attól függ, ki milyen beállítottságú és hova kerül. Nekem az egyik nagypapám él otthonban és ő nagyon jól érzi magát. Mindig társasági ember volt és amikor a mamám meghalt nagyon befordult és magányos lett. Amikor már félő volt, hogy nem tudja ellátni magát, akkor szóba került az otthon, eleinte persze erősen tiltakozott. Aztán rászánta magát, és akkor már kikötötte, hogy nem akar egyszemélyes szobába kerülni. Így most másodmagával lakik. Szeret ott lenni, mert sosincs egyedül és elmondása szerint jó a társaság. Szinte egész nap kinn "bandázik" a többiekkel, tévéznek, beszélgetnek, sétálnak az udvaron stb. Nagyon jól érzi magát az emberek közt, nem magányos. A dolgozók rendesek, és rendszeresen tartanak különféle programokat, pl. kvíz vetélketőket, volt már, hogy meghívtak egy énekes párt akik ilyen magyar nótás műsort adtak nekik, de volt már könyvbemutató, versolvasás stb. A covid előtt egyszer még kirándulni is elvitték azokat, akik járóképes állapotban vannak.

A papám mindig azt mondja, hogy olyan ott, mintha egy soha véget nem érő nyaraláson lenne. Persze egy ilyen otthonnak megkérik az árát, de neki jó magas a nyugdíja, szóval abból simán tudja fizetni. Szóval szerintem egy idősotthon akár jó is lehet.