Szerintetek ilyenkor is köteles vagyok ápolni az anyámat?

Anyám krónikus beteg több minden miatt is, eddig kis segítséggel ellátta magát. Most elesett, műteni kellett. Sajnos a kapcsolatunk nagyon nehéz, éveken keresztül, gyakorlatilag egész gyermekkoromban bántalmazott érzelmileg ( gyakori devalvalas, megalázás mások előtt is) és fizikailag is ( düh rohamok, amikor nekem esett, ütött ilyenkor). A hangulata mindig is durván hullámzó volt, nem lehetett kiszámítani, hogy a jó periódusokat mikor váltja fel a rossz. Most a balesete után próbáltam neki segíteni, amennyire 2 kisgyermek és teljes munkaidő mellett az időm engedi. A válasz szintén gyakori düh roham, megalázás mások előtt, folyamatos becsmérlés. Ha ilyenkor ellenkezek, annál rosszabb, mert úgy felhúzza magát, hogy kiugrik a vérnyomása és rosszul lesz.

Most engedik lassan haza a kórházból, amire konstatálta, hogy én úgysem örülök ennek…

Nagyon félek ág elkövetkezendő időszaktól, minden porcikám tiltakozik ellene. Felajánlotta

, hogy fizetek ápolónőt, de nekem az állandó járkálásra hozzá nincs időm a gyerekek és a napi 8-9 órás munka mellett. Ha normális lenne, nem lenne kérdés, hogy magunkhoz vennénk, de így nem szeretném, mert tönkre teszi a családot. Nagyon ki vagyok borulva, sokat sírok, emellett folyamatos bűntudatom van. Mit tegyek szerintetek?