Ha ezt így írta le papám, akkor benne is egy kedves történetként maradt meg?

Papám 1993-ban ment nyugdíjba, és ekkor vett magának egy akkor nagyon drága új autót szalonból, ezt az autót haláláig megtartotta.

Szerette, vigyázott rá, óvta féltette, mindig rend és tisztaság volt benne.

Középiskolába 10. osztályig mindig értem jött mert viszonylag messze volt az iskola, és nem is voltak barátaim akikkel hazamehettem volna. (10.-től új iskola, és barátok, onnantól már nem kellett papámnak jönnie)

Neki mindig volt egy "mániákus" hőszabályzó beállítása az autóban, azaz télen is meg nyáron is mindig megvolt a hőmérséklet ami szerinte a legoptimálisabb az autó számára.

Az nem volt baj, ha az utasok számára nem volt optimális.

Mikor ezt elmondta, onnantól az első dolgom az volt, hogy ahogy beültem mellé, rögtön átállítottam mindent, a hőmérséklettől kezdve a rádión át, amit csak lehetett.

Ilyenkor mindig megcsapkodott, meg mindig azt mondta, hogy "ne buzeráld az a szart" vagy amit még gyakran ismételgetett, hogy "ütök a koszos kezedre" esetleg "höööéé oda b*szok most már".

Volt, hogy tényleg megcsapkodott, de nem "úgy", hanem, hogy végig nevettem, ő meg ahogy ütött a másik kezével próbálta vissza "optimalizálni" a beállításokat.

Volt, hogy vezetés közben oda se nézett, és ahogy nyúltam oda rácsapott a kezemre.

Meg volt, hogy brutális fáziskéséssel odacsapott a műszerfalra mert a kezemre akart csapni, de addigra már le volt maradva mint a borravaló.

Ezeken mindig hatalmasat nevettem.

Tudom, hogy ez így elég gyerekesnek tűnik, és talán az is volt, de nekem a mai napig mosolyt csal az arcomra, felnőttként is olyan szívesen újra megcsinálnám ezt vele ha lehetne....

Rájöttem arra is, hogy ezek a hazautak és az ő "idegelése" segített ki abban a 2 évben amíg odajártam, mert csak ott tudtam nevetni, jól érezni magam minden egyes nehéz nap után.

Ő pedig szabadidejében jött, és már csak abba belegondolni, hogy mennyi benzint tankolt miattam (12-13 litert fogyasztott az autója)

Volt egy idő amikor bűntudatom volt, hogy idegesítettem, és ő ennek ellenére is mindig jött értem, pedig tudta, hogy minden egyes nap elállítom az "optimális" dolgokat, és soha nem unom meg.De mégis jött, és sosem szúrt le úgy komolyabban, hogy fejezzem be.

Sajnos 2015-ben meghalt.

A végrendeletét megírta a halála előtt, és bár az autója már ekkor 17 éves volt, fogyasztása miatt egyáltalán nem volt gazdaságos üzemeltetni, mégis olyan állapotban volt, hogy apukám, és az öccse is pályázott rá.

Viszont papám mindenki nagy meglepetésére rám hagyta az autót.

Leírták az autó adatait, ezt az egész levelet egy ügyvéd fogalmazta meg a nyelvezete alapján, szóval minden olyan hivatalosan van megírva, azonban a sort így zárta "A fűtést-hűtést ne buzeráld fiam, mert ütök a kezedre!"

Összességében még ma is van bennem egy bizonytalanság, hogy kár volt mindig idegesítenem, de ha ezt így belefogalmazta a végrendeletébe, akkor ő is humorosan fogta fel, nem?! :)

Egyébként az autó 2015 óta egy garázsban pusztult, senki nem használta, most már szerelőnél, és karosszérialakatosnál van, idén nyáron újra forgalomba kerül és én fogom használni - és még mindig az én tulajdonom.

Minden a megfelelő értékre van beállítva, ahogy ő hagyta, és ezt le is fotóztam, ha elfelejteném, mindig vissza tudjam állítani ugyan oda :)