Miért van az, hogy nem tudok sírni a nagyszülő elvesztésekor?

Nem vagy közel, nem érzed a halálát, és ezért nem is fogod fel.

Én is külföldön élek, amikor apám meghalt, akkor nyilván hazamentem, szerveztem a temetést, végigcsináltam a procedúrát egy könnycsepp nélkül. Úgy két hónappal később, amikor telefonáltam anyámmal, akkor majdnem mondtam neki, hogy akkor most apával is beszélnék, ott van-e a közelben, de szerencsére sikerült elharapnom a mondatot. Amikor letettük a telefont, akkor tört ki belőlem a sírás.

Ez több dologtól függhet.

Ha nem volt szoros kapcsolatod a nagyszülővel, akkor kevésbé fog megérinteni. Gyerekkoromban a mamámhoz nagyon kötődtem, de felnőttként távolabb kerültem tőle, kevesebbet beszéltem vele, mert Angliába költöztem, és a halálakor és azután hiányzott, rosszul éreztem magam, de nem sírtam. Ez egy közelebbi családtaggal máshogy történt, akkor teljesen magam alatt voltam.

A következő lehetséges oka, hogy valóban sikerült apránként feldolgoznod, hogy a nagyszülőd belátható időn belül eltávozik. Amikor váratlanul történik az eltávozás, az fájdalmasabb.

Az is lehet, hogy a jövőben fogsz sírni, amikor tudatosul benned, hogy elhunyt. Régen gyakran jártam ki a temetőbe, és az egyik nap elhatároztam, hogy megkeresem azt a családtagomat, akihez a családommal kijártunk alkalmakként, de személyesen sosem ismertem. Ahogy kerestem a nevét, egyre inkább kezdett eluralkodni bennem az a nyomasztó érzés, hogy egyszer én is elfogok múlni, és kitudja mi lesz a halál után. A hosszú vagy rövid életek, a táblákon lévő üzenetek annyira elérzékenyítettek, hogy amikor megtaláltam a sírt, akkor elsírtam magam, mert tudatosult bennem, hogy mit jelent az örök álomba szenderülés.

Sorolhatnám még, de így is sokat írtam. :)

*A 8-as vagyok:

Ha az ember elfoglalt, sok dolga van, akkor kevésbé tudja felfogni, hogy mi történt, mert elterelődik a figyelme, viszont amikor kevesebb dolga lesz és többet tud elmélkedni, akkor kitörhet belőle a felhalmozódott érzelem.