Miért tűnik úgy mintha apám azt akarná hogy csak az ő szüleit szeressem?

Szerintem nem azt akarja, hogy csak az ő szüleit szeresd, hanem azt, hogy szeresd már az ő szüleit is.

Valószínűleg hasonlóan viszonyulok anyósomékhoz mint apád (csak itt én az anya vagyok). Elmondom, hogy nálam miért van ez így. Nem biztos, hogy nálatok is ez van, de lehet, még ha nem is mindenben, vagy nem ennyire.

Szóval nálam azért, mert a férjem szülei azok a típusok, akiknek az életük egyetlen értelme a gyerekük volt (nem is akarták sem önállósítani, sem elengedni). A férjem a mai napig egy kicsit kisfiú szerepben van, nem egészen vált le. Így mikor a szülei totálisan rácuppantak az unokára is, a gyereket folyton oda kellett vinni, mindenben ahhoz kellett igazodni (még a saját, szűk családi programjainkat is ahhoz kellett tervezni), hogy az ő szüleinek az unokázós ideje véletlenül se csorbuljon. Ha megszólaltak, hogy holnap is hozzad, akkor másnap is vinni kellett, és senkit nem zavart, hogy az én szüleimhez közben nem jut el a gyerek. Mintha egyedül az apai nagyszülei lennének A nagyszülei. Az enyémek meg mintha nem is léteznének, vagy legalábbis valamiféle másodrangú nagyszülők lennének, akik nem olyan fontosak.

Az enyémekhez kevesebbet vittem a gyereket, mert egyrészt én már kimásztam anyámék seggéből, másrészt az én szüleim nem unják halálra magukat, hanem sajnos sokat dolgoznak, harmadrészt pedig abból a kis időből, amit anyósomék meghagytak, szerettem volna, hogyha marad valami csak nekünk is. Elvégre család volnánk, vagy mi. De a mai napig sokat kell küzdenem a helyzettel, hogy elviselhető mederben tartsam, mert folyton minden alkalomra le akarnak csapni, hogy csak hozzájuk menjen a gyerek, megint, és megint, és még többet.

Anyósomék túl is kényeztetik a gyereket (jóval önállótlanabbként kezelik, mint amilyen, mindenben segíteni akarnak neki), és nyomják neki a szeretettel nyaggatást és érzelmi zsarolást ("adsz puszit mamának? Ha nem adsz, szomorú leszek"). Ez a rátelepedés engem irritál. A férjemből is ettől lett olyan nagyra nőtt kisfiú, amilyen.

Összességében örülök, hogy szeretik a gyereket, de még jobban örülnék, ha nem akarnák kisajátítani, észrevennék magukat, hogy nem nekik született, vannak más nagyszülei is, és azoknak is hagynának teret.

Szóval lehet, hogy apádnak rosszul esik, hogy az ő szülei kissé le vannak ejtve. Lehet, hogy még nem gondoltál bele, de ez nagyon fájó dolog. Plusz lehet, hogy az anyai nagyszüleid viselkedésében, stílusában vannak vonások, amiket nem bír.