Miért ilyen a nagymamám? Miért nem bírja elfogadni, hogy az unokái felnőttek? Miért kezel minket így?

26/Lány vagyok. A nagymamám 85 éves, de viszonylag jól tartja magát. Sajnos nagyon sokat kell neki hazudni mindenről, mert hihetetlen piszkálódásnak lennénk kitéve, hogy ő a nagy tapasztalt öreg és mi a nyomába sem érhetünk (egész életében ki sem tette a lábát a falujából eset)

Amikor 1-2 havonta találkozunk, elhalmoz mindenféle ruhával, de már sokszor megkértem szépen, hogy ne vegyen semmit, mert próba nélkül nehéz bármit is venni és nem minden tetszik és önálló keresetem van, felnőtt nő vagyok. Ezen mindig úgy kiakad, hogy dehát nekem formálni kell az ízlésemet, mert nekem nem jó a stílusom…sokszor nagyon mamás a stílus, vagy XS-es méret és kb a térdemig/könyökömig fel bírom húzni amire megkapom, hogy dagadt vagyok, fogyjak 20 kilót, így milyen férfi fog rám nézni..a férfiak nem szeretik a telt nőket (a nagymamám világ életében elég nagydarab asszony volt..én BMI indexem 27.5) meg 26 évesen már nem gondolom-e hogy ideje lenne-e szülni, mert ő már dédunokázna. A másik véglet a ruháknak, hogy valami iszonyat nagy mell kéne hozzá és ha 90E melltartót tömnék ki hozzá, akkor is óriási lenne. Többször volt már, hogy elkértem a blokkot és becseréltem/visszakértem a pénzt amin vérig sértődött és 1-2 napig sírt ezen. Szerinte én nem megfelelő melltartót hordok, mert nem lehet, hogy én B kosarat hordok, szerinte én csak leszorítom, mert biztos valami új trend a fiatalok körében ez és hagy vegye már szemügyre, hogy milyen van rajtam, mutassam meg. Mondom mama úristen, ez már nagyon durva kérés….

Amikor találkozunk és nem a tőle kapott ruhákban vagyok, akkor olyanokkal szid, hogy a c__gányasszony is jobb ruhákban jár, mint én és hogy merek így utcára menni

Én sokszor megkapom tőle, hogy én 26 évesen csak jogilag vagyok felnőtt, de amúgy még egy 10 éves gyerek szintjén vagyok. 2 éve otthagytam az egyetemet, mert nem érdekelt, amit tanultam, inkább elmentem dolgozni multihoz, és 2-3 hétig zokogott az egész családnak, hogy én ezt hogy tehettem meg vele, én micsoda egy szégyenfolt vagyok és biztos az akkori raktáros pasim beszélte tele a fejemet, akinek csak érettségije volt, hogy lépjek ki az egyetemről. A mai napig felemlegeti, hogy én erre sem voltam képes, de bezzeg a többi unokája Phd-n tanul, gépészmérnök, gazdasági kart végzett és elhelyezkedett rendesen, nem úgy mint “valaki” (miközben én keresem a legtöbb pénzt érettségivel az unokái közül, de ez nem számít, mert az csak kamu irodai meló, amit én végzek)

A másik mániája a hajam…Barna, viszonylag egyenes, de évek óta azzal inzultál, hogy fessem be szőkére, mert amikor 6-7 éves voltam szőke voltam és akkor olyan aranyos voltam…

Én rengetegszer megfogadtam, hogy nem beszélek vele többet, de akkor a család többi tagját zaklatja, hogy én ezt hogy gondoltam, hogy 2-3-4 hete nem veszem fel a telefont, nem írok vissza messengeren, és beveti a sírást. Utána félve hívom fel, hogy mizu mama, múltkor eléggé durván beszéltél velem ok nélkül

Ilyenkor “jajj hát nem úgy gondoltam…bocsánat….biztos félreértetted…én csak a legjobbakat akarom neked kislányom”

Jaaa és az “arany tündérkém” “katicabogaracskám” “édeskisvirágszálam” sosem maradhat el, amitől falramászok.