Nagymamám meghalt egy hónapja. Engem ő nevelt fel, csak ő volt nekem. Ketten éltünk. Nyár végefelé kezdett beteg lenni és egészen novemberig végig kórházba járt. Szegény nem tudott itthon lenni egy hetet sem. Ápoltam itthon ahogy tudtam, és ápoló is segített. Egy nap nagyon rosszul nézett ki, vissza kellett vinni a kórházba mert súlyos kálium csökkenése lett. Bevitték, és innentől van a szemem előtt mai napig a nézése, amikor újra bekerült a hangja hogy menjünk haza haza akarok menni… a szívem megszakadt de nem tudtam hazavinni, mert nem evett és szondán etették azt hittem erősebb lesz. És most csak ezek a hangok vannak a fejemben..vigyem haza, menjek érte.. ahogy láttam a szemében hogy tudta hogy vége..és rá pár napra pedig meghalt..nem tudom nem okolni magam hogy nem vittem haza..nem tudom kiverni a fejemből a szenvedését, a gyengélkedését.. próbálom magam lekötni, bár vannak rokonok és apukám, de sosem volt olyan jó a kapcsolat.. nem találom a helyem érzésem van, mert a ház is üres, és a hangok újra a fejemben minden nap..
dec. 9. 17:20
1/6 anonim válasza:
En mindenkit megütöttem volna aki anno ezt mondta. De sajnos igazuk volt.
" majd az ido segit "
Es tenyleg segitett. Az elso ev a legrosszabb, minden első unnep es esemeny nélküle. A masodik ev is eleg ramaty, de szepen lassan elmulik a folytonos fajdalom.
Én futni kezdtem az elso idokben. Az nemileg segitett. Bar jo fel evig semmi se volt jo. Kitartast , es resztvetem.
dec. 9. 17:43
Hasznos számodra ez a válasz?
2/6 anonim válasza:
Adj időt magadnak. Régen egy év volt a "gyászév" - legalább ennyi kell valaki hiányát feldolgozni, akit igazán szerettünk. Addig engedj magadnak naponta korlátos időt (ez eleinte hosszabb, mondjuk egy óra, később rövidebb lehet), amikor átengeded magad a fájdalomnak. Nagymamádra gondolsz, előveszel képet, meggyújtasz egy mécsest, vagy bármi, amivel emlékezel. A kitűzött idő lejártával térj vissza a napi dolgaidhoz.
dec. 9. 19:01
Hasznos számodra ez a válasz?
3/6 anonim válasza:
Te meg akartad menteni. Kezeltetted. Sajnos neki ennyi adatott. Az önvád a gyász része. Nem a te hibád!
2021-ben galt meg anyukám tragikus hirtelenséggel. A covid hirtelen annyira tönkretette, hogy gépre tették. Soha többé nem láttam.
Magam aokoltam, mert tőlem kaphatta el a vírust. 2 év alatt teljesen feldolgoztam. Először egy hétig fel sem keltem. Majd elkezdtem 20 sor szőlőt művelni. Ez lefoglalt.
De sokszor sírtam. Ma már ha eszembe jut, nem fáj. Teljesen jól vagyok.
dec. 9. 19:15
Hasznos számodra ez a válasz?
4/6 anonim válasza:
Várni, mást nem tudsz
dec. 9. 21:29
Hasznos számodra ez a válasz?
5/6 A kérdező kommentje:
3. Nagyon sajnálom, ami történt. Örülök hogy jobban vagy.
dec. 10. 01:57
6/6 anonim válasza:
Én végignéztem 1 évig ahogy a mamám (akivel napi kapcsolatban voltam) teljesen leépül szellemileg és fizikailag. Konkrétan a kezeim között halt meg, mert mire kiért a mentő (fél óra Budapesten este 10-kor), addigra már nem lehetett rajta segíteni.
Közhely, de az idő segít majd. Nem az első 1 hét volt a legszarabb. Hanem az első "évforduló". Mert addigra olyan rég láttam és annyi mindent meséltem volna neki, hogy baromira hiányzott. 1 év után lett könnyebb.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: