Meghalt a nagymamám, mire számíthatok?

Teljesen normális ez a gyászreakció.

Az én nagymamám a 16. szülinapom előtt halt meg 5 nappal, ennek már 11 éve, de még mindig nagyon hiányzik, és sokszor eszembe jut, de már boldogan emlékszem vissza rá.

Egyszer sírtam amikor kiderült, hogy meghalt, utána egy pár napig nem. Eleinte nem is akartam elhinni, aztán mikor temetés előtt elmentünk a házához, akkor is úgy mentem be, hogy ott lesz mama, a konyhában fog ülni a kedvenc kis székében.. Beléptem, üres volt, rideg.. akkor sírtam megint. Aztán anyukámmal rengeteget beszélgettünk róla, plusz én a mai napig néha beszélek hozzá, ami hülyén hangozhat, de nekem segít.. (most 1 éves a kisfiam ( a szeme teljesen a mamámé) múltkor annyit mondtam mamámnak, hogy látod milyen szép? biztosan nagyon szeretnéd, kérlek fentről vigyázz rá, ha tudsz)

Szóval összességében nekem az segített, hogy a szép emlékeket emlegettük fel újra, és újra, és az idő.

De van akinek a “csendes gyász” segít, amikor el lehet a saját kis gondolataiban, és a maga módján tud túl lenni a dolgokon (ilyen apukám, és az egyik barátnőm férje is)

Èn napokig nem tudtam aludni, mert mindig eszembe jutottak a mama utolsó percei.

Nagyon lefogyott, nem evett mert lekövérezték a nővérek, felfekvése is lett. Olyan volt mint egy zombi.

Én pszichiátrián írattam fel xanaxot. Az segített, nem idegeskedtem annyit és aludni is tudtam. 3-4 hónap után jobb volt, elhagytam a gyógyszert is.