Ápoljam a nagymamámat család mellett, vagy inkább otthonba adjam?

Nagymamám 80-as évei végén járó, súlyosan demens, jelenleg fekvőbeteg combnyaktörés miatt, valószínűleg nem is fog már lábra állni. Még kórházban van az ápolási osztályon (már hónapok óta) de nemsokára kiengedik, két lehetőség van, ahova mehetne, egy idősotthonba, ami kifejezetten demenseknek van (ide protekcióval tudnánk berakni azonnal, amúgy több éves a várólista), vagy oda tudna visszakerülni, ahol eddig lakott, de akkor a családnak kéne ápolnia. Eddig anyukám lakott vele, de ő sajnos elhunyt az idő alatt, míg a mama a kórházban volt. Én az otthonba raknám, mert kisgyerekkel nem tudom megoldani az ápolását, főleg hogy nem is lakunk közel. Nagynéném viszont hazavinné, de elvárná, hogy besegítsek az ápolásba, mert egyedül nem akarja csinálni. Lelkileg zsarol engem, hogy ennyivel tartozom a mamámnak, aki rengeteget foglalkozott velem kiskoromban, mivel együtt éltünk, anyu meg sokat dolgozott, de én nem gondolom, hogy a saját családomat hátrahagyva kéne most kvázi visszaköltöznöm a családi házba, hogy őt gondozzam. A kislányom 7 hónapos, tehát még másra se nagyon tudom hagyni, hogy vigyázzon rá valaki… Csak annyit hallottam már nagynénémtől, hogy ennyivel tartozom, hogy nem tudom, mit kéne tennem, nagyon rosszul érzem magam emiatt. Érdekelne, ki hogy döntene egy ilyen helyzetben.