Más családjában is gyakori, hogy a nagyszülők durván káromkodnak?
Olyan mondásai vannak nagymamámnak, hogy szakadok a röhögéstől, de osztálytársaim is mondják, hogy ezt meg ezt mondta a mamájuk tegnap, stb.
A nagymamák/nagypapák általánosságban ilyen káromkodósak? :D
válasza:Nagyapám mellett időnként már jegyzetelni támad kedvem, mert olyan jókat talál ki.
Nagyanyám meg nézi a hülye brazil szappanoperákat és olyankor beszélget a tévével. Sokszor már én is félek tőle, hogy milyen szinten tudja szapulni szerencsétlen színészeket.
válasza:Az én családomban egyáltalán nem, de ismerek olyat akinél igen...
A szóválaszték jólneveltség és modor kérdése, öreg korban egy szint után az elme nem tovább fejlődik hanem leépül - főleg ha nincs karban tartva, a szerencséseknél pár hónappal, másoknál több évvel előtte, mire jön a kaszás - és ezek a tanult értékek is szépen lassan megszűnnek.
válasza:Nekem sem a nagyszüleim, sem a szülein NEM káromkodnak. Felénk inkább ez a fiatalok szokása. A mamám, ha valaki előtte trágár szavakat mond, azonnal rászól: nem vagyunk a kocsmában, hogy így beszélj. (Idegenekre is)
A kulturált beszéd jól neveltség kérdése.
válasza: válasza: válasza:A nagyszüleim nem, a dédimék káromkodtak, de ez olyan érdekes, más volt, mint az a dühből származó dühöngés. Paraszt emberek voltak, nyíltan beszéltek egyes témákról. Ilyen volt a szexualitás. "A p'nának nincsen álla, mégis kinő a szakálla" - meg hasonló mondókák. Pláne amikor idősödtek. Ezeken nőttünk fel, de mi ezeken jókat nevettünk.
Valahogy így: http://www.youtube.com/watch?v=c0G0-uKDjbk
válasza:Nekem apum szokott néha, ez a kedvencem:
Hogy az a kockafejű názáreti csicska kobold k×rva isten fia b×ssza meg!
Én szoktam jegyzetelni, annyira jókat mondanak :D
Eddigi kedvencem:
*mamám becsukja a sütőajtót, erre az egész sütő megremegett*
„Ni! Ez meg úgy mozog, mint bíró seggibe a lóf.asz!”
*elhallatszott mamámékhoz a tűzijáték a gulyásfesztiválról*
Én: „Mama, hallod a durranásokat?”
Mamám: „Asziszem! De rotyog az a gulyás... Vagy tán a polgármester seggibű gyön?!”
Én: „Maj' meglássuk még aztat!” (át szoktam venni a stílusát, viccelődésképp)
Mamám: „Hát bizo'... A vak is aszonta, oszt nem látta meg soha!”
Ellenben, a másik nagymamám soha életében nem káromkodott (elmondása szerint), és most sem hallunk tőle csak legfeljebb annyit, hogy „Az Istenke áldja meg!”
Szerintem a kulturált beszéd nem jólneveltség kérdése, hanem inkább iskolázottságé.
A jólneveltség azért más... A szüleim engem is megtanítottak, hogy nem szabad csúnyán beszélni, most mégis nagyon sokat káromkodom, ugyanakkor tudok kulturáltan is beszélni – de ettől még nem tartom magam kiváló embernek, sem rossznak, amiért káromkodom; számomra ez az egyik legjelentéktelenebb dolog.
Kérdeztem erről mamámat is, és elmesélte, hogy nekik még annyit sem szabadott mondani, hogy „a francba”, nagyon szigorúan vették a káromkodást (akkoriban meg simán megverték volna keményen)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!