Miért féltenek ennyire? Ugy érzem nem lehet életem?

18 éves lány vagyok. Soha nem voktam bulizós, néha elmentem a barátnőimmel sétálni, filmet nézni.ilyen sulibulin kívül nem voltam diszkóban, soha nem maradtam el sokáig. Apukám meghalt 3 éve, azota minden megváltozott, itthon vagyok, dolgozom, segitek amiben kell. Egy kis faluban élünk, nincs nagy pörgés. A nagyszüleim mindig is tulaggodtak mindent. Nagyon szeretem őket, de szerintem kicsit tulzásba viszik a dolgokat... Az történt legutóbb, h megkértek engem és néhány volt osztálytársamat, h énekeljünk egy iskolai rendezvényen, össz is gyűltünk próbálni. 7kor mentem el itthonról, a templom melletti kis épületben van mikrofon, zongora, ott volt a gyakorlás, a mi házunktól olyan 50-60 méterre csupán. Nagymamám meg nagyapám nagyon ki volt borulva, mikor megtudták h 21:07 orakor értem haza, ki is kaptam, h addig maradtam, meg mondták, hogy ha nem jöttem vna 10 percen belül átjönnek és hazahivnak, mert ilyenkor aludnom kell már. Majdnem elsirtam magam, annyira rosszul esetz. Pedig nem játszottam el soha a bizalmukat,nem ertem miert kell ilyen szigoruan fogniuk...anyukám is ilyen lett, ők mondják mindig, h ne engedjen el, meg hogy nem kell olyankor már elmemni itthonrol. Nem akarok vitázni, mert sokkal tartozom nekik, de ugy érzem igy soha nem lesz életem... nem akarok hajnali 3kor hazajönni részegen, de azért ne legyen gond h 9kor vagyok itthon...mit tegyek?

Bocsi a hibakert meg az ekezetek miatt, csak telefonrol vagyok és most is sirok...