Ti ezt hogyan fognátok fel?

Nekem is hasonló van.

A nagynéném tavaly márciusban halt meg, akit nagyon szerettem.

Ő kórházban volt és nem látogattam meg mert nagyon fáradt voltam aznap.

..Kért ebédet hisz a kórházi koszt nem volt valami jó, így suliból haza jövet rögtön meg is főztem a rizst, és gyors készítettem rántott karfiolt. Anya bevitte neki, nagyon örült. Sajnálom h nem mentem be akkor mert pár nappal később már késő volt.. azóta is szörnyen fáj.

..Talán tényleg csak az idő segít, fakulnak az emlékek és így könnyebb lesz.

3 hete halt meg a nagytatám. Azt mondtam, hogy ha vége az egyetemnek, akkor sok időt leszek vele és elterveztem, hogy társasjátékozunk majd. Ahogy lejárt minden egyetemi dolog, ágyba került. Egyre romlott az állapota és én csak álltam mellette szótlanul. Egyszerűen nem tudtam mit mondani. Egy nap elhatároztam, hogy másnap miket mondok, mutatok. Aznap reggel meghalt. Plusz az utolsó két napján nem is voltam látogatóba. Pár naponta mentem hozzá. Kellett volna menjek minden nap. Hogy teszem túl magam rajta? Magamat ismerve sehogy. Borzalmasan fáj és lelkiismeretfurdalásom van. Ha eszembe jut, elsírom magam.

19/L

Ne hibáztasd magad ezért! Idővel el tudod engedni a bűntudatot és ezt az emléket. Próbálj meg csak a jóra gondolni, ha gondolsz rá.

Nekem kórházban volt az apám. Kérte, hogy ne menjek meglátogatni, nem tettem. Nem sokkal utána meghalt. Előtte hónapokkal korábban láttam csak, az volt az utolsó emlékem róla. Ugyanígy bűntudatom volt, és néha még most is, ha eszembe jut, de időt kell adni magadnak (és nekem is), és elfelejteni.