Kicsinyes vagyok vagy tényleg túlzás?

Párom gyakran rávesz, hogy látogassuk meg hétvégente a húgát és párját. Én is szoktam őket vendégségbe hívni de sokszor az a kifogás, hogy mi egy nagyon pici faluban élünk és nem tudunk semmilyen programot sem csinálni. Már kértem páromat, hogy csináljunk inkább több programot kettesben, engem sokszor zavar már ez a közösködés anyagilag és érzelmileg is de szerinte ez a kellemest a hasznossal megoldás mindig jobb. A húgáéktól eljárhatunk strandra, múzeumokba, éttermekbe vagy bárokba és így a szállás ingyen van.

Valahányszor ott vagyunk náluk viszünk ajándékot (csoki, könyv, bor ilyesmik) veszek pár dolgot az esti vacsihoz, segítek főzni és segítünk a ház körüli munkákban és kertben is, szerintem ez alap és elég is lenne. Úgy érzem azonban, hogy párom mindig átesik a ló túloldalásra. Mindig meghívja őket a bárban vagy étteremben, sőt ha séta közben valamit meglát a húga (nadrágot, retikült) azt rögtön meg is veszi neki hálából amiért ott lehetünk náluk.

Az utóbbi részével nem értek egyet. Elegem van, hogy ilyen rokon látogatáskor mindig jól bele kell nyúlni a zsebbe. Ennyi erővel fizethenénk egy olcsóbb szállást is magunknak valahol és nem kellene mindig leköteleződnünk és hálálkodnunk. Amikor ezt elmondom neki, akkor azt mondja garasos vagyok és irigy a húgára. Ő csak nem akar szégyenben maradni előttük ezért kompenzálja őket. Szerintem ez túlzás. Amikor húgáék vesznek pl színházjegyet vagy bármit a közös programhoz akkor azonnal be is hajtják a mi részünket.