Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Rokoni kapcsolat » Csak én érzem így, hogy...

Csak én érzem így, hogy ennyire szerencsétlenek lennénk? (26/F)

Figyelt kérdés

Tudni kell rolam, hogy kis csaladbol szarmazom. Nagyszuleim krresztszuleim szep korokat eltek meg) mindenki 80+)kiveve a nagynenem, aki 70 evesen rakban elhunyt. Az elmult 9 evben elvesztettem az osszes nagyszulom, nagybacsim es nagynenim, es mult heten a krresztmamam is, ez 9 ev alatt 7 ember. Lehetseges hogy ez az ami igazan befolyásolja hogy 26 eves koromra meg zarkozottabb, depisebb srac lett belolem. Leginkabb ax apai nagymamam elvesztese faj aki lassan 10 eve itt hagyott minket.


Tudom, a halal az elet resze es bele kell torodnunk. De mas is erzi ugy hogy hirtelen nehany ev alatt a családja nagy resze elment?


Mostanra mar csak a szuleim, batyam, es az unokatestvereim maradtak. Egyre inkabb azt erzem, hogy ilyen maganyos meg sosem voltam.



2020. szept. 30. 07:26
1 2
 1/13 anonymousreview60 ***** válasza:
69%

Ennyi ilyen közeli rokon elvesztése sok egyszerre, még ha a korukat figyelembe is vesszük. Érthető, ha le vagy törve. Jól érzed, ez balszerencse, a sors fura fintora, hogy ennyire egyszerre időzítve távoztak.

Rájuk alapvetően csak érzelmi támaszként számíthattál volna, és az életben az úgy szokott lenni, hogy az idősek egyre kevesebbet támogatnak minket, és majd mi egyre őket. Ilyenkor a kapcsolati háló súlypontja áttolódik a saját generáció felé.

Kezd el az unokatestvérekkel szorosabbra fonni a kapcsolatot. Ha azután is nehéz a dolgot megemészteni, vegyél igénybe terapeutát.

2020. szept. 30. 08:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:
88%
Nekem 10 éves koromban halt meg az egyik nagymamám, aztán 16 éves koromban fél éven belül a két nagypapám. Közülük kettő nagyon közel állt hozzám, ráadásul hirtelen haltak meg, senki se számított rá. Az anyai nagyapám halálát nagyon sokáig nem tudtam feldolgozni, a mai napig gyakran álmodok vele. Nehéz elfogadni a szeretteink halálát, ez érthető. Ilyenkor mindig arra próbálok gondolni, hogy az élet megy tovább, és még sok ember van körülöttem, akiket szeretek, rájuk kell koncentrálnom. Örülök, hogy élnek még a szüleim, és igyekszem rendszeresen tartani velük és a testvéremmel is a kapcsolatot, és éreztetni velük, mennyire szeretem őket. Sajnos már a másik mamám is meghalt (szintén hirtelen, így tőle sem tudtam elbúcsúzni halála előtt), de megnyugtató számomra az a tudat, hogy neki elmondhattam, hogy nagyon szeretem.
2020. szept. 30. 09:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 anonim ***** válasza:
100%
Nem vagytok szerencsétlenek, hiszen írod, hogy akik elhunytak, mind szép kort értek meg. Az a helyzet, hogy tulajdonképpen kimaradt egy generáció a családotokban. De a szüleid élnek, testvéred is van, sőt unokatestvéreid is.
2020. szept. 30. 12:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 anonim ***** válasza:
100%
Találkozz (levelezz, telefonálj) gyakrabban azokkal, akik még élnek. Erőt ad.
2020. szept. 30. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 A kérdező kommentje:
3) voltak dedszuleim is, csak ők egesz kicsi koromban meghaltak. Igy veluk kapcsolatban nem sok emlekem maradt
2020. szept. 30. 15:01
 6/13 anonim ***** válasza:
100%
Akkor most elmondom neked, hogy nekem csak a szüleim voltak és én, és amikor születtem, már akkor is idősek voltak a szüleim, így 30 éves koromra maradtam teljesen egyedül, csak 3-4 barátnőm volt, akikre viszont mindig számíthattam, mindenben segítettek, és később jött egy állandó partner is. De mégsem éreztem magam egyedül.S
2020. okt. 1. 10:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 anonim ***** válasza:
39%
igen ánforcsünetli te is megfox hallni és vki elfog téged vesziteni bocsi hogy eszt mondom sztem job ha most megöllöd magad
2020. okt. 1. 11:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/13 A kérdező kommentje:
6) Örülök, hogy sikerült átlendülnöd ezen a helyzeten.
2020. okt. 1. 11:51
 9/13 1Léna ***** válasza:
100%

Az élet nehéz!

Próbatételek, döntéshelyzetek vannak benne.

Van amit nem tudunk befolyásolni, és van amit a döntéseink befolyásolhatnak.

Egy egy szituációt mindenki a saját élettapasztalatának a szemszögéből lát. Ha fájdalmunk van az elhomályosítja a látásunkat. Nem látunk addig tisztán mig a fájdalmunk oka nem gyógyul. A hozzátartozóink elvesztése, fájdalmat okoz. Hiányzik a személyes találkozás velük, mindaddig, mig rá nem ébredünk, hogy fizikálisan ugyan nincsenek velünk, de a közös élmények, a velük töltött idő, amit tanítottak, átadtak nekünk az bennünk él tovább belőlük. Ezért is olyan fontos, hogy legyenek utódjaink, hogy a mi életünknek is legyen jövője.


Jól érzed, ebben az életben valóban a legfontosabb dolgunk, hogy szeressük egymást.

2020. okt. 1. 12:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 anonim ***** válasza:

Így van ezzel mindenki más is, hogy a 60-70 fölötti rokonait az ember elveszíti.

Mi a helyzet a te korosztályoddal? Testvéreid nincsenek? Mi van a tesóid gyerekeivel - ha vannak? Vannak unokatesóid többen is, vagy csak 1-2?

Mi a helyzet a párkapcsolatoddal? Van, vagy még nincs?

26 évesen már 2 gyerekem volt.

Ha nincsenek gyerekeid és egy igazi társad, akkor persze, hogy jobban megvisel minden haláleset.

Azok a kollégáim, akik úgy veszítették el a szüleiket, hogy nincsen saját családjuk, gyerekük, ők sokkal nehezebben dolgozták fel a szüleik halálát is.

Minél később vállalsz saját gyereket, annál nagyobb lesz az esélye annak, hogy mire felnő, te már nyugdíjas leszel és hamarosan el is veszít.

2020. okt. 12. 12:21
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!